Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
378 1791 január. BUDA. Ez uj esztendő sok, más években elő nem forduló jelenséggel köszöntött be. Eddig hasonlíthatatlanul szokatlan tél után januárban virágzó és gyümölcsöt hozó fák voltak és menydörgött is. Annyira meleg volt a hó vége felé, hogy a szőlők meglombosodtak, és a réteket sarlózni lehetett. A vetések szerte az országban a legbővebb aratást ígérték, sőt azt jelentik, hogy a tiszai tájakon az előző év aszályában elvetett nyári és késő őszi vetések mindenütt erőre kaptak, s remélik a bő termést. (I. h., ápr. 29.) január. CSONGRÁD M. ,, . . . itt 10 n. forint egy köböl búza és egy öli szalma 20 forint, mellyet mi Magyar-országról Históriában sem olvastunk eddig. A’ 1/ szegénység barma szalmát sem kaphat, hanem náddal kínlódik. Gróf Károli- nak itten egy pusztáján 24 ezer bogja’ s több szénája is meg-szokott vala eddig esztendőnként teremni; most alig volt 200 bogja. Vett 24-ezer forint árra szénát itt lévő barmai’ számára és már most [jún. közepe] mégis az a’ kérdés: vallyon ki-telelhetnék-é ezzel a’télen? Egymást éri a’ szegénység itten, úgy mennek a’ Szolga Bíróhoz, hogy adjon nékik Levelet melynél fogva telelni mehessenek valamerre; mert 3 hete sem láthatnak egy harapás kenyeret. — Nem is tsuda, mert azt állítják, hogy ezen egész Vármegye tavaly azt meg nem aratta, a’mit a’ földbe vetett vala ... A’ szegényebbek már arra is mondatnak szorultaknak lenni, hogy a’ nád gyökeret őrlik, és árpa liszttel elegyítve sütik, melly kenyérből, mint mondják, már küldött ia volna a’ Vármegye a’ Helytartó Tanáts-székhez egy párt . . .” \Éhineég.](M. K., jan. 18.) február 2. BUDA. Amit nem hittünk az bekövetkezett. Január második felének vége felé és február eleje meghozta a fagyos telet, a megdagadt sár megfagyott és hólepel borítja a földet. 2-án azonban újból eső esett, visszatért az előbbi időjárás, míg tegnap még a megkésett december beálltáról álmodtunk. A halászok sem a Titzán, sem a Dunán alig fognak halat, legtöbbször hálójukat üresen húzzák ki. (E. B., febr. 4.) február 2. BUDA. Megváltozott az idő, fagyosabb időjárás uralkodik, jóllehet igen kevés a hó. A Dunán már nagyobb jégtáblák zajlanak. (I. h., febr. 8.) február 6. PÉCS. „ . . . Minálunk a’ széna drága: a’ búzának ’s gabonának ellenben mi árra sintsen. A’ múlt esztendei termésből, eggy akó Pétsi bort széltire lehet 51 krajtzáron venni; a’ szép búzának lciláját,327 sok ha 4 forinton el adhatjuk, ’s a’ két-szeresét 3 forinton: a’ rozst, kukoritzát, hajdinát pedig nem is keresik.” (Hadi, IV. 211.) február 7. BUDÁN és PESTEN olyan enyhe volt az idő, hogy magunk bámulhattuk meg a virágzó bodzát, valamint néhány körtefán a lehullott virágokból kifejlődött elég nagy gyümölcsöt. Végre február 7-én az idei télen még nem tapasztalt kemény fagyban volt részünk, és megcsodálhattuk a csaknem teljesen jégbilincsbe vert Dunát. Az ezekben a napokban elég nagy mennyiségben lehullott hó azonban már Ígéret volt a bekövetkező enyhülésre. (I. h., febr. 11.) február vége. BUDA. PEST. A legutóbbi nyugati szél hatására az időjárás hirtelen megenyhült és havas, majd esős napok következtek, ezért a szőlősgazdák elkezdték a nyitást és a vesszők metszését. Az őszi vetés az egész környéken a 327 Kilá, kilé, kiló: régi balkáni és kisázsiai gabonamérték. Konstantinápolyban 36 1.. Görögországban 1 hl.. Romániában 435 1. A magyarországon használt „kila” űrmérték egyes vidékeken 2, másutt 4 véka.
