Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1790 375 — DEBRECEN. Gabonából, de különösen búzából ezen az országrészen bő termést adott a jóságos Istenség. Ha nem hiszed gyere és saját szemeddel győződj meg, hogy különösen mélyebb fekvésű helyeken oly bőségesen nagy termés volt, amilyenre nem is emlékezünk. (E. B., III. nov. 19.)- „ERDÉLY egész területén és Szolnok megyében a szárazság miatt 1790-ben oly ( nagy volt az éhínség, hogy az éhenhalással küzdő nép sás és gyékénygyökerekből sütött lepényeken élődött és olyan nagy volt a halálozás, hogy a hatóságok pestis felléptére gondoltak és az országos főorvos Veza Gábor heteken át a helyszínen tartózkodott.” (Gorove L., Eger, I. 29., Palugyay, III: 357.) ESZTERGOM M. Csenke pusztán 500 000 fűzfával telepítette be Ormosdi István jószágkormányzó a homokos és szél torkában lévő területet. (Hadi, IV : 29.) — FÜZESGYARMAT. ,,. . . 1790-től kezdődtek a’ Nagy Szárazságok; . . .” (Gacsári, B. R., 153.) FERTÖ-TÓ. „De most mitegy 20 esztendőktől fogva mindenkor nevekedik a Fertő és a körül belől lévő helységeknek rétjeiket s szántó földjeiket nagy részént elborította.” (Kiss J., —Rumy, 340; M. GY„ 1794 : 234.) — JÁSZŐ VIDÉKE. Nagy hőség és szárazság és ezért mindenben nagy ínség. (Iiadó, 93.)- RÁCKEVE. „Ismét ebben az esztendőben nagyobb drágaságra s ínségre jutottunk. E mellett oly nagy szárazság lévén, hogy a Hugyéi kaszállókon nem kaszáltatott tsak eev baglya széna is, azért most egy 10 fontos Portio széna 10 kr.” (Magdics, 151.)- SOPRON. „Fölös mennyiségben termett a bor, azonban gyenge és savanyú. A gabona ára 2 frt 13— 15 garas. A búza 3 frt 30-tól 40 krajcárig.” (Csatkai — Petz, 35.) — SOPRON. Jó közepes bor- és gabonatermő év volt. (Bruckner.)- SZATMÁRNÉMETI. „Csináltatni kellett a nagyhidat, melyet a jégmenés [a Szamoson) úgy megrongált, hogy sokáig a vámot sem szedhették.” (Jeney, Szatmár, 10.) — SZÉKELYUDVARHELY. „Anno 1790. A só Parajdon ismét leszállóit 100 pénzre mázsája.” (Téglási, G.F., 00.) — SZOLNOK. „Ezen év a szertelen szárazság miatt igen terméketlen volt. Nagy volt mindenütt, különösen ezen alföldi részeken a gabona- és takarmányszükség. A gabona mérője 26 és több rénesfrton kelt. A nép tehát oly nagy szükségben szenvedett, hogy a nádbeléből [bengyele, sás] készült lepényekkel táplálkozik, sőt eldöglött állatok húsával is, ebből különféle betegségek támadván, sokan elhaltak. Az is méltó a megemlítésre, hogy oly nagy serege özönlött az éhezőknek naponta a zárda ajtajához, hogy gyakran főleg ebéd idején 300-nál is többen voltak, kik vagy kenyérben, vagy fazekocskánkinti ételmaradványokban részesültek. Napközben pedig reggeltől estig szakadatlanul jöttek a zárdába, kenyeret kérvén, kik majd éhen vesztek el.” (Kiadatott a szolnoki sz. Ferenczrendi zárda háztörténetéből.326 Szolnokon június 29-kén 1863. Hitelesítve Netti zárdafőnök által. Az eredeti latin szöveget és annak fordítását közölte a „Hortobágy” debreceni hetilap 1863. júl. 19-én.) — SZOLNOK. „Egész nyáron felette nagy szárazság uralkodván ezen környéken, mindennemű föld gyümölcsében oly terméketlenséget okozott, hogy egész 320 Látszólag ellentmond (Debrecen, E.B ) jelentésének, de valószínű, hogy a szárazság határvonala SZOLNOK és DEBRECEN között húzódik.
