Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1785 :i2:i közelében keresett menedéket. Oly tömegben fogták össze az állatokat, amire nem emlékeznek. (I. h., ápr. 13.) március 13— 14. NAGYSZEBEN. Az enyhe tavaszi napok után tartós havazás lépett fel. (I. h., márc. 30.) március 13 -22. BEREKBÖSZÖRMÉNY. Március 13-ától 22-éig itt „alig szenvedhető hidegek voltának, és vágynak.” BAJTON-KEREKlben és KERESZ- TESen a marhák az ólak és istállók tetejét eszik meg . . . (M. H., ápr. 13.) március 14—28. KÖZÉPAJTA. „Jól szokta volt a’ Török ejteni, midőn valakit beszédével áldani-akart, és írni is régen egyik Erdélyi fejedelemnek ezt a minden jó kívánságot kifejező Mondást: A’ te Teled légyen Tél, a’ te Nyárad légyen Nyár; mert midőn (hogy tsak ezt illessem) a’ Tél mayát Tél-képpen nem viseli; a’ Tavaszon pótolja ki a’ maga kedvetlen keménységét, a’mint sok Esztendőnkint való példákból tanuljuk. Szomorúan bizonyítja ezt, im ez a’ mostan miden napi hideg-lelésben sinlődő tavasz, melyből egész Erdély, nem tsak e’mi Székely Földünk, méltán meg-rettent. Ugyan is e folyó Böjtmás’ Havának 14-dikén szüntelenül hullván a’ ferqeieqet hó, ’s a’ reája következett éjtszakán még sokkal bővebben meg-tetőződvén, oly vastagon befedte a’ földet, hogy az utazók nagy kételenségből is alig tudtak egyik helyből a’ másikba töretni. He ezzel sem fútta ki haragját a’ levegő-ég, hanem 21-dikén ismét az hóra sok havat hintett. A’ következett napokon is többnyire (Székelyesen mondva) pilinkált [szállingózott], az az gyengén havazott, mind mostanig. Mely miatt a’ fejér öltözetben járó Húsvét [hv. márc. 27.] oly sanyaritó hideggel köszöntött minket, melynél keményebbet akármely Karátsontól sem várhatunk. Semmit sem-is akar mozdulni a’ vastagon fekvő hó, hanem ijeszti felettébb a’ szántó-vető embereket, hogy ha hirtelen jó meleg lészen, és a’ földnek melege feljövend, el-veszti (le főzi) az őszi szép Vetéseket. Eszünkbe juthat most a’ régieknek az havatlan Télről való im e’ mondások: ,a’ Farkas nem észi-meg a’ Telet’. És a’ szántó-vetőké: ,Mártiusban romol a’ Vetés, ha tsak ’Sákban vonnyák-is el rajta az Havat’ ”. (I. h., ápr. 30.) március 21 —22. POZSONY. Éjjel — hétfőről keddre — a jég elindult a legkisebb kár okozás nélkül. 23-án már teljesen jégmentes volt és a Dunán is megindult a rendes átkelés. Több napon át heves északi szél tombolt, vasárnap [20] este 7-től hétfő reggel 9 óráig. (P. /., márc. 23.) március 22. POZSONY. A Duna jegén már az olvadó hó vize volt. Az enyhülés miatt végre 22-ére virradó reggelen a jég már eltűnt. (Uo.) március 27. SZÉKELYUDVARHELY. ,,. . . húsvét napján oly erős hideg volt, hogy a Küküllő általfagyott; a városban egy sing [02 cm] hó volt, az erdőkőn övig érő hó volt, úgy hogy senki ilyent nem ért.” (Téglási, G. F., 58.) március 27. A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI dohánykereskedők húsvétkor (hv. márc. 27.) szánon indultak el Lipcsébe [Leipzig] a jubileumi vásárra; ott azonban oly hideg volt, hogy egynéhány napon át szánjaikkal fűtötték a kályhákat. Sziléziában egyes helyeken a hó a kerítéseket s az alacsonyabb házakat elborította s azon haladt át a szán. A kései tél miatt nem jöttek az angol dohánykereskedők sem a vásárra, s így a dohány ára emelkedett. (P. Z., máj. 4.) március 30., április 25 — 28., május. MISKOLC. ,,. . .térden felül ért a hó és Mis- kolczon a Szinva vize. április 25 —28. napjain általfagyott. A havas zivatarok [hófergeteg] sok barmot elöltek, egész májusban a fagyos alkalmatlan idők miatt csak tiz nap lehetett dolgozni. Barmaikkal a tsatéból281 tűzött ólak 2NI „Tsátó” am. csádé a kákához hasonló. (Értelmező Szótár. T. 315.) 21*
