Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1703

31

június 12. SZILÁGYCSEH. „Az viz nagy volt, csaknem úsztatni kellett, az nyeregszárnyát az lovaknak elérte, az ALMÁS vizén úgy mentem által, szintén akkor jött az árja.” (Márki, Gyulai 7.)

június 28. SZATMÁR. . mindjárt kezdetett (d. u.) oly nagy szél, jég és záporeső, villamással és csattogással, edgyütt s nagy dörgéssel, mely mind estig dúrált, kihez életemben hasonlót nem láttam: úgyannyira, hogy az szakmári [Szat- már] torony tétéiről az gombot lehajitotta ... és palánk volt, kivel az város be volt kerítve, ledöjtötte az rettenetes nagy szél”.

„Az záporeső ollyan volt, mint irám, majd estig tartott, kihez hasonlót nem láttam; és az mely házban nállam voltak délután az német és magyar tisztek, jóllehet jó fedele és padlása is jó volt, de általhatott azon tempestas és bokáig érő viz volt az házban; és azon tempestásnak durálására semmitsem hajtván

az német tisztek, tánczoltanak, úgy az magyarán is, bokáig érő vízben

.........

m

ert mentül jobban csattogott és villámlott...........és nem nézvén, hogy az

a

jtón is befoly az viz, tánczoltak.” (Márki, Gyulai 11.)

— ... „mert mentül jobban csattogott és villámlott, a német tisztek annál hangosabban köszöntettek bort a menykőre, . . . (I. h. 7.)

július 4. GEBE. (Szatmár m.) „Esső esvén az had délben megszállott Gebe nevű faluban.” (1. h. 14.)

július 8. KOLOZSVÁR. „Ez néhány napokban, kivált tegnap előtt, tegnap s ma mód nélkül való szelek, annyira, hogy még házak tetejét is felvették; felleges, de igen nagy eső nem volt, hanem csak nagy szél, jövendőinek némelyek valami rosszat.” (Szakái naplója, 47.)

július 14. CSEGE. (Tiszacsege) ,,. . . holott hajnalban az ködben vettem észre . . .” (Márki, Gyulai, 14.5)

szeptember 29. GULVAS. (= Gulyvész, Sáros m.) Gulvasig mentek, de a nagy hőség és bágyadtság miatt visszafordultak. (Chron, Eperj. H. E.)

december 16. EPERJES. Reggelre csendes eső lett, majd nagy vihar keletkezett és a házak tetejét sok helyen lehordta. (Uo.) december KOLOZSVÁR. „Eodem [ugyanott] anno die 16. dec., a melly vasárnap vala, még éjszaka vasárnap virradólag ollyan rettenetes zivatar indula, ollyan szél, a miilyen régóta nem volt, sőt ez vasárnap sok héjazatokat is rontott le a szél, a piaczi templomról is sok cserepet lehányt, a farkasutczai templomról is megszaggatván lehányta, úgyannyira, hogy a templomból sokan ki is futottak, ollyan lázadás volt, és a templomról a templom hián lévő vaskakast is kitépvén a tövéből, levetette; a melly legnagyobb csuda, mivel azon kakasnak a töve, a mint a templom tetejére volt csinálva, nem lévén lapos, se semmi olly formalapossága, a mellybe a szél beleakadhatott volna, mégis kitekerte, s levetette; ...” (Szakái naplója, 54.)

1703. BÉCS. „Az sok árvizek és szüntelen esők elég nagy károkat tettek nekem is. Csuda, hogy ide fel (Bécs) mindenütt igen jó s kívánatos takarodó [betakarításra] idők járának ect.” (Kálnoki aug. 22-i levele Apor Péterhez, II. 18.) DEBRECEN. Mérsékelt minden különösség nélkül. (D. M. K., 1831) KECSKEMÉT. „Ezen évben volt az nagy éhség, hogy midőn a fát fűrészelték, annak porából készítettek kenyeret. A stativans [az állomásozó] katonaságnak KECSKEMÉTEN létében levonták a házak tetejéről a szalma- és nádfedeleket és összedarabolva a lovaknak abrakul adták.” (Katona, Bagi, 23.)

Aug. 7-én Gyulai Ferenc már Stájerországban volt.