Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
202 1702 gel és széllel, mely a gabonákra nézve igen károsnak tartatott, elfeketedvén, többire hó nélkül a vetések. Sőt a malmok többire elfagytak.” (I. h., 41.) 1762. FRÁTA. „Ezen az őszön szertelen sok eső járta, mely miatt és a marhadög mián igen elkéstünk a vetéssel. Kevés meleg lévén a nyáron, az őszön igen savanyú és kevés borunk terme.” (Cserei G., Diarium, 374.) — JÁSZDÓSA. Pestis. (Anyakönyvi bejegyzés.)- MAGYARKÖBLÖS. „Telék ezen 1762-dik esztendő is Isten kegyelmességébőJ, mely egyébaránt mindenféle földi gyümölcsökkel elég termékeny lett volna, csakhogy felette sok kárt tett a szerfelett való sok esőzés, mivel elvégezvén az szénacsinálást jórendin, úgy az aratást is, megindultak az esők s igen sok kár esett mind a búzában, mind a szénákban, a szőlő is, jóllehet elég termése volt, a sok hideg esők miá perfectiora nem mehetvén, országszerteszélylvel savanyú borok lettek.” (Rettegi, Hk., II. 1885 : 318.) — NAGYAJTA. „Ez a tél többire ködös idővel telék el ártalmas nyavalyákat is okozott, mert kikeletkor számtalan ember esett pleuritisbe, valakin [akiken] eret vágtak mind megholt, e felett húsvét után [hv. ápr. 11.] igen nehéz nátha obruálta az embereket többire az egész Európában, sokan is holtak meg benne. Nagy hó esett vala Karácson (1761) után, mely húshagyó keddre [h.k. febr. 23.] elment ugyan az jéggel együtt s nagy árvizek voltak, de mindjárt húshagyó kedd után ismét felette nagy hó esett, mely is circa 21. Mártii ment el a mezőről, — a búzák sok helyt elvesztek. Pünköst [pv. máj. 30.] után szertelen esők jártak, az Öli úgy kijött, hogy a füvünket ÁGOSTONFALVÁN mind eliszapolta, szertelen felhőszakadások s vizek áradási hallatnak mindenfelé. VÁSÁRHELYT (Kézdi) 22-da Juny oly fellegszakadás lett, hogy az temető felől való lejövő patakba ember is holt belé. Egy szegény asszonynak a kamaráját benne lévő borával s minden élésével az árvíz elvitte, a pinczék vizzel mind megtöltek. Az jégeső is sok helyeken kárt teszen. 20-a Február indultam bé AJTÁRA VÁSÁRHELYRŐL. 23-a érkeztem haza, igen nehéz utam volt a sok eső és árvizek miatt.” (Cserei G„ Diarium, 373.) „Augusztusban tatár hir támadván . . . , mely mia az aratásunkkal elkéstünk, ... a marha az aratás kezdetén dögleni kezde FRÁTÁN, mely mia igen bajosan takaríthatjuk be a gabonánkat. Ezen az őszön szertelen sok eső jára, mely miatt, és a marhadög mián igen elkéstünk a vetéssel. Kevés meleg lévén a nyáron, az őszön igen savanyú és kevés borunk terme.” (Cserei G., Diarium, 373.) — SOPRON. Gazdag bor- és gabonatermő év. Azonban október 28-án nagy jégverés érte az összes szőlőket, úgyhogy csak a felét lehetett leszüretelni. A jég zúzta a szőlőszemeket, s a mustja kifolyt, nagy kárt okozva. Gabona és gyümölcs bőségben volt. (Bruckner.)- VERSEC. „A pestis is újra jelentkezett 1762. év végén vidékünkön s különösen PAULIS és ULMA helységekben dühöngött. Ekkor a verseciek körülárkolták e két helységet, folytonos őrjáratokról gondoskodtak, hogy a ragály el ne terjedjen. . . A következő év nyarán —1763— a baj megszűnt.” (Milleker, Versec, I. 149.)
