Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
194 1757 Szertelen sok károkat tett az országba szélyel a gabonákba és szőlőkbe a jég. Iszonyú és gyakor menykő hullások hallattak mindenfelé. Az árvizek is példa nélkül való károkat tettek ezen esztendőben, de kivált Magyarországon példás Ítéletit tapasztalta a szegény EGER városa154 az Űr Istennek, mert oly nagy ég vagyis felhőszakadás esett, hogy az várossába keresztül folyó patakocska anynyira megáradott, hogy az minoriták clastro- mát templomostól fundamentumából kiásván leomlott, az városba [városban] anynyira megnőtt az árvíz, hogy hét ölnyi és egy singnyi magassága volt a víznek, mely mia az emberek az alsó contignatiojú házba meg nem maradhattak, hanem az felső contignatióra kellett menniek, az árusok boltjába az viz bemenvén az drága marhákat [árú] kihordotta, elragadta rész szerént elisza- polta, templomokból is a templombeli eszközöket elragadván kihordotta, egy millióra aestimáltatott a víztől történt kár, közel 1000 ember [?!] beleholt a vízbe. 13 öl kőfalát a városnak lerontotta az árvíz, és 93 házokat rontott le.” (Cserei G., Diarium, 324.) — AJTA. „Ezen esztendőben a gabonának a hol jég nem járt is, igen vékony termése volt, AJTAN nem lett anynyi búzám, hogy az vetést jól beértem volna, igazán a szegény atyám halálával pusztán marada az ajtai ház, mert minden marhái szegény atyám uramnak eldöglenének, a gabonának is magva szakada. KÁLBA, BOTHÁZÁN, FÖLDVÁRON a jég elrontván a szőlőinket igen kevés borunk terme. Az sok eső miatt FRÁTÁN a szénánk mind kinn marada, vetéssel elmaradtunk, a törökbúzát is igen nagy bajjal lehete betakarítanunk.” Majd megemlékezik Cserei György a pestisről, amely 1756 májusában felütötte fejét BRASSÓBAN s Erdélyben terjedt; decemberben igen rosszak voltak az utak. (I. h„ 325.) — AJTA. „Ezen esztendőben September és October felette egészségtelen holnapok voltak, számtalan beteg volt mindenfelé, mely miatt sok faluk minden dolgokkal hátra maradtak, . . . Ez az egész ősz többire nedves és engedelmes időkkel telék el úgy, hogy Karácson harmad napjáig éppen tavaszi lágy napok járának, talám hatszor sem esett hóharmat, mely mia felette nagy sárok voltak, hanem Karácson 3-ad napján megfagya és hideg téli idő kezde lenni, de hó nem esett usque 14-tum Januarii 1758. Az szüretkor egy kis havazás lett vala, de a csak hamar oda Ion.” (I. h., 324.) — BRASSÓ. A pestis dühöngött a brassói kerületben. (10/b. Bielz, 65.) — DEBRECEN. Fagyos tél, tartós hóval; esős tavasz; száraz nyár. (D. M. K. 1831.) — MAGYÁRIGEN. ,,A szőlő az 1757-dik Észtbe a maga ideje előtt kezdett volt ’sendülni, de esőzések fordúlván, igen elrothadott, kivált a kövér szőlő. Mirabile dictu et ante non observatum; a rothadott szőlő szemekben sok apró hosszú fejér nyűvecskék termettének, a mellyeket addig nem anynyira vettek észre, hanem mikor Sz. Mihály nap tájba be kezdették szűrni az kert szőlőket, a must szinén úgy kezdettenek látszani sűrűén. . . . . . . Némelyek alig várták, hogy a boroktól megmenekedhessenek, eladták, 151 151 Igen túlzottan írja le az esetet Cserei, forrását nem ismerjük, de komoly árvíz volt. Érdekes, hogy EGER és GYÖNGYÖS História Domusaiban erről az évről nem jegyeztek fel pusztító árvizet.
