Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
164 1741 — 1742 megerősítették, hogy még a legszebb időjárás mellett az elpestisitett helyek felett hasonló köd133 lebegett. (Genersich K., I. 609.) — SEPSISZENTGYÖRGY. Ez az év ugyan bőven termett, de a gabonainség még nem szűnt meg. (Vásárhelyi—Bogáts, Ij. LII. 1948:235.) — SOPRON. Márciusban már árpát vetettek és a szőlőmunka is megindult. . . Kevés bor termett, azonban a gabona közepes lett, takarmányban sem volt hiány. De szölőmoly oly sok volt, mint még soha, és a szőlőkben sok kárt tettek, (Bruckner.)- SOPRON. Az árak emelkedtek. Jobb év mint a tavalyi. (Michel, 346.) 1742.* 1741/42. tél. SEPSISZENTGYÖRGY. A tél enyhe volt és hó nélküli. (Vásárhelyi Bogáts, Ij. LII. 1948 : 235.) január 16. VERSEC intézősége előterjeszti ama községek névsorát, amelyekben az árvizek a termést elpusztították, s kéri részükre kukorica kiutalását. (Baróti, I. 524.) január 4., 21. KALOTASZEG. ,,Die 4. Januarii a száraz Fagyra havazni kezdett, és egynéhány napokon sok Hó esvén derekas Szán-út lett. Die 21. Jan. Holdtöltén még-lágyulván sok eső esett, és a Szán-út el-romlott, sok helyeken. Ez után elegyes napok járván az Hó lassan lassan mendegélt.” (Clauser, Ij. XLI. 1937 : 230.) január 22. TORJA. Szt. Vince napján olyan erős volt a nap melege, hogy itt már a békák kuruttyolását hallottuk. (Apor, Synopsis, XI. 216.) február 4. ÚJSZEGED jelenti, hogy az utak és a hidak rosszak, kér intézkedést azok megjavítására. (Baróti, Pótf., II. 108.) március 9. SEPSISZENTGYÖRGY. Az Olt szokatlanul leapadt, a medre is majdnem kiszáradt, éspedig hajnaltól mintegy 9 óráig, ez az apadás a városon belül és a város fölött következett be, egy negyed mértföldnyi szakaszon. (Vásárhelyi— Bogáts, Ij. LII. 1948 : 235.) március 9. SEPSISZÉK, (Háromszék m.) Enditésre méltó és nagyon nehéz megmagyarázni, hogy mi történt 1742. márc. 9-én hajnalban az O/i-ban, amikoris ennek vize Oltszemétől Zsombor faluig teljesen kiapadt (11 km.). Nem tudják, hogy éjjel hány órakor kezdett a viz fogyni de hajnalban, amikor az őrlő malmok molnárai lepihentek, észrevették a viz eltűnését. Az asszonyok pedig, akik a faluból odamentek, részben, hogy vizet merítsenek a folyóból, részben, hogy ruhát mossanak, a közben szárazzá vált folyó medrében úgy találták, hogy kb. kilenc óra felé visszatért a vize. Kénytelen vagyok a természettudósokra [fizikusokra] hagyni, annak magyarázatát, hogy mi az oka egy ekkora folyóvíz megfogyatkozásának, mikor nem láttak seholsem földhasadást, sem más ok nem mutatkozik.133 (Opera hist. V. Siculia. Bod. 231/b—232/a. H. F.) * GYÖNGYÖS megfigyeléseit, 1. az L. (472. o.) Függelék alatt. 132 tényleg pestisjárvány volt. Az utazó alacsonyan hömpölygő ködgomolyagot áthatott, de az ehhez fűzött elmélkedés (pestisfelhő-ről) már csak képzelődés, amit még a tiszteletreméltó tudós, Genersich is elfogadott. Ezt hasonlóképpen leírja Weber Rttdoi/f is munkájában (378. o.), azonban 1742. okt. 24-i kelettel. 133 Tekintve, hogy komoly munkában jelent meg ez a hír. leközlöm. Erről megemlékezik fentebb: Vásárhelyi-Bogáts és Apor P. is. Valószínűleg egy átmenetileg kép- dött torlasz volt, kisebb omlás zárta el a víz útját.
