Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
Bevezető
14 Bevezető jegyezte a két legjelentősebb időjárási elem értékeit. (Nevét sok helyen latinosítva írta.) Vele egyidőben élt Bácsmegyei István Pál, aki Besztercebányán volt orvos. Komolyan érdeklődött az időjárás eseményei iránt, amit igazolnak a Sammlung-ban megjelent cikkei, ezek között egy villámcsapás (gömbvillám) részletes leírása érdemel figyelmet. Ezt a tanulmányát megvitatta a Késmárkon élt kiváló meteorológiai íróval Bttchholtz Györggyel. Arról nincsen adat, hogy végzett-e műszereken rendszeres megfigyeléseket, de egyik írásában hőmérsékleti adatot is említ, ami igazolja, hogy műszerei voltak. A mellékelt táblázatban sorba veszem azokat a helyeket, ahol nyomára akadunk meteorológiai műszereknek, és egyúttal megemlítem azokat — amennyiben ismeretessé váltak — akik észleltek. A táblázatban Sopron után Eperjes áll, ahol annyira rendszeres feljegyzések történtek, hogy azok a XVIII. sz. elején már nyomtatásban is megjelenhettek. A Sammlung hatalmas kötetei Európa számos helyén végzett meteorológiai megfigyelések teljes anyagát tartalmazzák. Legtöbb hely Németországban van, de mint első és egyetlen magyarországi város Eperjes is szerepel, Reimann János Adám pontos félj egyzései vei. Reimann, Sáros megye és Eperjes város főfizikusa műszerein naponta rendesen elvégezte a megfigyeléseket, amelyek három teljes éven át hiánytalanul láttak napvilágot a Sammlung-ban. A nagy műveltségű orvos az évek folyamán jelentős meteorológiai irodalmi működést fejtett ki, és sokat foglalkozott Tokaj-Hegyalja szüreteinek részletes tárgyalásával. Abban az időben Reimann és Buchholtz írásaival több akadémiai kiadványban találkozunk. Reimann tanulmányai más helyeken latinul is megjelentek. Kortársuk volt Fischer Dániel Liptó megye főfizikusa, igen ismert természetvizsgáló. A felsoroltakon kívül biztos tudomásunk van arról, hogy több helyen használtak hőmérőt, sőt még barométert is. Ezek a következők: 1783. SZEPESVÁRALJA; 1784, 1785. KOMÁROM; 1784. LŐCSE; 1784. ABRLDBÁNYA; 1798. NAGYSZEBEN; 1793, 1796. MÁRAMAROSSZIGET; 1795. SZABADSZÁLLÁS; 1798. MAGYARIGEN; 1799. UNGVÁR. Ezeken a helyeken történt feljegyzések már távolról sem voltak rendszeresek, de néhány szélsőséges adatot megörökítettek. Az évszázad derekán 1755-ben vették kezdetüket az immár hivatalos jellegűnek tekinthető meteorológiai megfigyelések N agy szombatban. Az Egyetem Csillag- vizsgálójában Weiss Ferenc S. J. igazgató) a matematika professzora nevéhez fűződik az észlelési sornak a megindítása. Sajnos a nagyszombati megfigyelések — az 1763. és 1766. évekről készült meteorológiai grafikonoktól eltekintve — elkallódtak. Az egyetemet Mária Terézia királynő 1777-ben áthelyeztette Budára, az átépített kir. várpalotába. A csillagos égbolt és az időjárás megfigyelhetésére csillagászati tornyot építettek. Ott 1780. jan. 1-től kezdve folytak a meteorológiai megfigyelések is. Az első időben még a Nagyszombatról elhozott műszerekkel, majd 1781. nov. 8-tól kezdve már a ,,Societas Meteorologica Palatinae” (Mannheim) által ajándékozott műszerekkel, mégpedig a társaság előírásai szerint észleltek. Az 1792-ig végzett budai megfigyelések a tudós társaság Ephemerideseiben majdnem teljes egészükben megjelentek. A társaság alapítója és mecénása Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem volt. (Kazay, Societas 192.) Az első nemzetközinek tekinthető meteorológiai hálózat Buda állomásának naplói, ívei — az 1780. és 1781. évek kivételével — elvesztek. Ennek a két évnek íveit a budapesti Egyetemi Könyvtárban találtam meg, Kitaibel Pál hagyatékában. Az Egyetemet rövidesen Budáról áthelyezték Pestre, de a Csillagvizsgáló
