Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1727 125 reggel különösen megvilágított bárányfelhőkről ír Buchholtz, és 29-én reggel 7-kor a Tátra lábánál tőzvörös vízszintes jelenséget látott. (I. h., 1727 : 589, «08 és 609.) október. KÉSMÁRK. Az eddigi szép és meleg időjárás következtében az őszi vetés oly magasra nőtt, hogy egyes helyeken azok kissé lelegeltetése miatt ráhajtották a juhokat, amin az emberek nagyon csodálkoztak, mert hasonlót még nem láttak. (I. h., 603.) ősz. FELSO-MAGYARORSZÁG. Az idén épp úgy, mint a múlt évben igen kiváló volt a szüret, annak ellenére, hogy a tél hó nélküli volt, s a tőkék még sem szenvedtek fagykárt. A szőlő korán hajtott, június elején már virágzott, és ennek a hónapnak nagy melege miatt — amely az un. kutyanapok melegét felülmúlta — gyorsan fejlődtek a szemek. A szőlőtermő hegy vidéken jégeső nem volt. Június végén és július elején hiányzott az eső, és csak augusztusban és szeptemberben fejlődött ki és érett be teljesen a szőlő. Ez az aránylag kései teljes beérés okozta, hogy a szüret novemberre maradt. A sok időváltozás ellenére mégis a tavalyi termés másfélszeresét adta. Sok helyen a szemek töpörödtek, s ez adta meg az idei bor kellemes ízét és erejét, mely felülmúlta az 1726 évit . . . Egyes vidékeken az idén igen nagy volt a termés, Pl. LISZKA, BÉNYE, ZOMBOR. Ezek borai még sem oly nemesek, olajosak, mint a többiek, mert az egész termés nem tudott teljesen beérni. Ez áll a gyümölcsfák nagy termésére is, ui. a gyümölcsök az idén nem birtak a megfelelő zamattal. Reimann (I. h., 1727 : 604.) november. EPERJES. 8-án eső és éjjel hó. ... Az első hó sárba esett, s ebből a parasztregula rossz télre következtet ... (I. h., 1727 : 639.) november. KÉSMÁRK. Rendkívül meleg ősz. A galagonya egyes helyeken szépen virágzott, a berkenye is tavaszi képét mutatta, a mezőkön is sokféle virág virított, az elszórt lenmag egyes helyeken 1/il röfnyire nőtt; a 23-ifagy nemcsak ezeknek, hanem a kerti veteményeknek is ártott. (I. h., 1727 : 671.) november. KÉSMÁRK. rI ’öbbször havazott ugyan a hegyeken, de újból elolvadt, ami novemberben ritkán történik. Liptó déli hegyeit már okt. 19-én sok hó fedte, amelyet 30-án az eső elolvasztott, nagy, ártalmas vizeket okozott, főleg BOCÄ vidékén, malmokat, szénakazlakat vitt el; LEHOTÁN a fü- részmalmot elvitte, s a Vág áradása is sok kárt tett az őszivetésben. (I. h., 672.) ősz. KÉSMÁRK. A Tátra csúcsait október elején ismételten hó borította, legtöbb- nyire másnap a hó eltűnt. A hó végén a hó a fahatárig ért el, de harmadnapra az állandó eső eltüntette, kivéve az északi völgyekben fekvő havat, amely még nov. 2-án is megvolt. Ettől kezdve 9-éig sötét felhők borították a Tátrát, majd ismét hó fedte, s a hó idelenn, a késmárki síkságon is megvolt a hó végéig. 27- e körül kezdett a hó tünedezni s hótól mentes sziklákat láthattunk. Decemberben a hó elolvadt, 19-én már alig volt, legfeljebb egyes mélyedésekben. 28- án nagy havazás, a csúcsokat is hó fedte, s igy maradt a hó végéig az állandó D-i szél eilenére . . . Buchholtz. (I. h., 1727 : 689.) november. KÉSMÁRK. A földeket nem borította hó, csak 27-én hullott számottevően, azonban a magas szántókról éjjel a szél elfujta. (I. h., 1727 : 716.) december 13. KÉSMÁRK. Fíistszerü köd, kora reggel képződött nagy köd, dél felé feloszlott, s az ég teljesen kiderült, du. 3-kor egyszerre teljes sötétség keletkezett, s a hegyekről a síkságra erős köd ereszkedett le, 1/2 4-kor a háztetők ereszein mint erős füst gomolygott lefelé, sokan tűzvészre gondoltak. Csodálkozva 10 percig figyelte Buchholtz, aki világéletében ilyent még nem látott.
