Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
172(i 115 CSANÁD. (márc. 9.) jelentik, hogy az igen nagy hó és áradások miatt Temesvárra utazni lehetetlen. (I. h., I : 251.) tél. FELSŐ-M AGYARORSZÁG. Dr. Reimann (Eperjes) részletes jelentést írt ennek a télnek hóban való gazdagságáról, s részben 1709 és 171(1 évek teleivel hasonlítja össze. A kimerítő jelentés főbb adatai a következők: December 8- 10-én, mielőtt még a föld megfagyott volna, igen nagy havazás volt, a hó meg is maradt, s a tél folyamán nagyobbodott. A hó oly nagy volt, hogy az erdőkben is embermagasságot ért el, s csak miután megülepedett, voltak az utak járhatók. Bár ezen a vidéken a szigorú tél nem ritka, ehhez hasonló nem mindig fordul elő. így KECSKEMÉT vidékén, ahol a szarvasmarha a szabadban telel át, az ottani rendszerint enyhe telek miatt, — ezidén néhány 1000 állat elpusztult. Az idei tél a vadállományban is — különösen a szarvasok között — igen vég- zetszerü volt, mert a nagy hóban nem tudtak menekülni, nemcsak a vadászok lőtték, hanem a parasztnép is baltákkal és furkosbotokkal verte agyon őket. Februárban és márciusban a szarvasok élelemhiány miatt a hegyekből levonultak és a községek közelében megdézsmálták a kazlakat; még a falvakba is bementek, ahol sokat élve fogtak el; a legszebb állatot 2 forintért vesztegették, s egyes földesurak lovaik mellett szarvasokat is tartottak. A nagy éhínség LIPOTVÁRNÁL arra kényszeritette az állatokat, hogy az utcán az odavetett szénát vagy kenyeret sóvárogva minden félelem nélkül megegyék. A nagy hideg március végéig tartott, amikor is 25-én hirtelen déli széllel erős olvadás állott be, s egy éjjel alatt a folyók jege megindult, s 24 óra múlva már nem volt jég. A nagy hó is vízzé vált, és ápr. 20-án már sem a földeken, sem a hegyeken nem volt hó. Bár mindenki félt az árvíztől, az még olyan sem volt, mint máskor, amikor kevesebb hó mellett is előfordult. Eszerint bevált a közmondás: „Nagy hó, kevés viz”, de ennek ellenkezője is lehetséges. Reimann magyarázatát adja ennek a két lehetőségnek, s abban találja, hogy a hótakaró különbözőképpen jött létre, s pusztulása sem egyforma . . . Ebben az évben Máramarosban is nagy áradások voltak. (Sammlung, 1720 : 330.)- FOGARAS. Az év első fele az egész országban nagy hótömeget talált. (Vásárhelyi- Bogáts, Íj. LII. 1948 : 143.) MAGYARPOLYÁN. Igen magas hó, amely április 24-éig tartott. Utána nagy szárazság, s gabonahiány követte. De jó bor termett és bőven. (Pető, 338., Tóth. E. Rendkívüli.) január 20. NAGYBECSKEREK. Az összeírásokat a nagy hó miatt nehéz lesz végrehajtani. (Baróti, I : 305.) január 20. BÁNSÁG. A gyakori havazások a közlekedési utakat járhatatlanokká tette s igy a postajáratokat is akadályozza. (I. h., II : 405.) január. KÉSMÁRK. 1. a legszigorúbb hideg. Az ÉK-i hófúvás 0- és 7-én egész nap és éjjel borzalmasan dühöngött, alig lehetett a házból kimenni, 8- 9. a legkeményebb hideg, 18. reggel erős köd és délben napgyűrű . . . Oly hideg volt ebben a hónapban, aminő 1709 óta nem fordult elő. A hó elején 3 leány szolgálatba ment és a Neidics lengyelországi hegyen január 8-án hóval elborítva, megfagyva találták meg őket. (Sammlung, 1720 : 28.) január. KÉSMÁRK. A gabona ára Pál napján (25.) kezdett emelkedni, mert a parasztregula szerint nem lehet jótermő év. A szél a szántókról sok helyen elhordta a havat. (I. h. 60.) január. KÉSMÁRK. 11. igen nagy napgyűrű, 18. hasonlóképp délben volt látható, s nyugati része kezdett eltűnni, 15. zord hideg, ezen a télen a leghidegebb, reggel erős köd, a levegő ugyan világos volt [de sűrű], és estefelé a Hold, 8*
