Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. A mezőgazdasági üzem mint területi vízháztartási komplexum
5.31 A táblaelválasztó mezei utak közvetlen üzemi feladata a tábla megközelítés, betakarítás mindenkori elosegitése és a korszerű jármüvekkel való közlekedés biztosítása. Ma még azonban jórészt u.n. táblaközi földutakról beszélhetünk, amelyeknek kialakításánál és fenntartásánál a vizforgalmi viszonyok elsőrendű szerepet játszanak. Az utak értékmérője a mindenkori teherbírás és terhelhetőség, ami földutak esetében beázásukkal fordítottan arányos. A szántóföldi területekkel szemben az utak vízforgalma igy merőben eltém igényeket támaszt. Amig a szántó és egyéb növényi vegetációval hasznosított területek vizforgalmi alapelve a csapadék mindenkori helybentartása, utaknál ez éppen fordítva áll. A vízrendezési és az agrotechnikai cél is egyértelműen azt diktálja, hogy az utak beázásának - a felázásnak - csökkentésére minden igyekezetünkkel arra kell törekednünk, hogy a felületükről lehetőleg minél több viz folyon le még a csapadékterhelés alatt. A mezei utak e- setében a felületi elfolyás elősegítése a legfőbb vízrendezési és fenntartási cél és kivánalom. Mindenek előtt tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy az u- tak csupasz felülete - növényboritottság nélkül - megakadályozza a mélyebb rétegek kiszáradását. Gyakorlatilag, - középkötött és kötött talajok esetében - a felső 20-25 cm -es réteg kiszáradásán túl a mélyebb rétegek vizleadásával nem számolhatunk egyszerűen azért, mert a felszínen keresztüli párologtatás legnagyobb akadálya a mélyülő "száraz" felszíni réteg. Közismert, hogy a száraz réteg mélyülésével a mélyebb rétegek párologtatási veszteségei négyzetesen csökkennek. A szántóterületek gyökéren keresztüli - biofizikai - transzspirá- ciós száradásával szemben az utak tehát csak csekély vízbefogadóké ~ pességgel rendelkeznek. Ha az utakat a jármüvek felvágják, a felületi vizlevezetést igy a mikrorelief akadályozza, "feneketlen" mélységű sártengerré válnak, miután a telítetlen feltalajrétegek vize közvetlen csatlakozik az alsó rétegek telitett rétegeihez . Mindez jól megfigyelhető ősszel, amikor a betakarító jármüvek a tarlón még szilárd felületen járnak - hiszen azok altalaja mélyen kiszáradt szilárd teherbiróképes- ségü gyökérzóna - és az utak már használhatatlanok a feneketlen sártól. Ilyen utakra tényleg nincs szükség. Csak a területet foglalják, de rendezetlen vízforgalmuk éppen a legszükségesebb időben teszi használhatatlanná felületüket. A táblaelválasztó mezei utak beázásának megakadályozása domború felületi kiképzéssel, a lefutó viz elvezetésének biztosításával, rendszeres karbantartással és nem utolsósorban célszerű utvezetéssel oldható meg. A területrendezésnél, táblásitásnál az úthálózat kialakítását a vizforgalmi viszonyok szem-előtt tartásával kell megoldani. Lényegesen kevesebb problémát okoznának üzemeinkben az utak, ha:- nem a tekepmélyedések nyomvonalát követnék, hanem a magasabb viz n em járta részeken futnának, 72
