Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A táblásítás és az üzemi vízrendezés mint agronómaiai követelmény
Összefoglalás A szántóföldi növénytermesztés termőhelyi bázisai az egyes táblák önálló vizforgalmi egységekké bontják a termőhelyet. A rendeltetés szerű táblahasználat kialakit egy olyan termőhelyi mozaikképet, ahol az e- gyes táblákon egy adott időben egymáshoz viszonyitva ellentétes vizforgalmi tendenciák is érvényesülnek. Táblásitásnál, területi vizrendezés- nél minderre figyelemmel kell lenni. A táblásitás gyakorlati megvalősitásánál a nagyüzemü termesztés igényeit kell szem előtt tartani. A tábla területi kiterjedésében a maximumot a természeti körülmények, a minimumot a nagyüzemi müvelhetőség az optimumot a két előbbi tényező összhangja adja. Általában túlzás, vizrendezésileg pedig problematikus a nagyüzemi müvelhetőséget "mammut" táblaméretekkel (50-80 ha feletti) azonosítani. A táblaalaknál a minimum követelmény, hogy legalább két - hosz- szanti - oldal párhuzamos legyen. A tábla müvelhetőségi homogenitását az agronőmiai egyidejűséggel fejezzük ki. A táblásitás legnehezebben megvalósítható igénye, mivel a geográfiai, a pedolőgiai, a vizforgalmi (hőforgalmi) viszonyok külön- külön és egymásra hatásában is homogén kialakulását jelenti. A megfelelő táblaarányok, a jő megközelithetőség és a célszerűen megválasztott, vizrendezésileg kialakított táblahatárok jelentős módon elősegítik nagyüzemeink termesztésirányitását és az iparszerübb szántóföldi növénytermesztés kialakulását. Vizrendezésileg a tábla a cél. Ezért csak azok a vízrendezési módok alkalmasak a szántóföld vízforgalmának irányítására, amelyek a tábla egységét nem bontják meg, illetve éppen ellenkezőleg: kialakítják. A vizforgalmi rendellenességek megszüntetése nyílt árkolással ezért csak a táblahatárokra szorítkozhat, pl. Ővárok, levezető csatornák formájában. Ez utóbbiak még a szivárgó víztől mentes területeken is nagyobb figyelmet érdemelnének, hiszen a táblák vizforgalmi kölcsönhatása pl. a ráfo- lyás, az egyik legismertebb szántóföldi kártétel. A csapadékvíz helybentartása agrotechnikai feladat. A felesleg elvezetése vizrendezési kérdés. Kialakult, területrendezett nagyüzemekben a termőhelyi vizforgalmi paraméterek alapján előre kiszámítható e felületi vizek keletkezésének valószínűsége, és a lecsapolás feltétlen szükségszerűsége. A módszerek - feltöltés, vízszintszabályozás, alagcsövezés - közül az utóbbi lényegében teljes termőhelyátalakitást eredményezhet a talajon keresztül akkor, ha a termőképesség alakulása minimum tényezője a talaj (pl. kötött, hideg agyagtalajok esetében). A vízforgalom kézbentartását naég öntö és esetén is biztosítja, sőt a számzgazdálkodási rendszer alapelveitől minden csepp viz helyben tárolása - merőben eltérő ösztönző termesztési formák kialakítását is lehetővé teszi. 64 -
