Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. A tábla mint a nagyüzemi termesztés és szántóföldi vízrendezés alapeleme

tevődnek össze. Állandók: a talaj típusa, a terület domborzati fekvése, a táj éghajlata, ' - melyekhez mint természeti adottságokhoz a táblahasználat során alkalmazkodnunk kell. A változó táblaelemek egy része - amelyek emberileg alakíthatók - stabilizáló, termőhely kiegyenlítő szerepet töltenek be mint agrotechnikai beavatkozások. Az állandó és változó elemek összhangja - egyben a tábla termőhelyi értékmérője is.

A tábla természetes állapotjelzői - mint számszerű értékmérők - dinamikus változásaikban tanulmányozhatók. Ezért nem egy érték, de rendszerint a maximum-minimum határérték (állandó!) intervallumában ítélhető meg a pillanatnyi állapot mint táblapraméter. Ez utóbbiak kifejezésére alkalmas:

1. a pőrustér értékváltozás - a feltalajban;

2. a Ts értékváltozás - és középérték;

3. a csapadéknyelő képességi állapot;

4. a szántóföldi vizkapacitás - és telítettségi érték;

5. a hasznos tározótér vastagság - és a holtviz érték;

6. s egyéb termőhelyi jellemzők.

A tábla - szántóföldi használatban - a növényváltás (vetésforgó) sorrendje szerint évről-évre más- más növénnyel hasznosul. E tény maga után vonja a táblák egymáshoz viszonyítottan is eltérő, térben és időben differenciált, de az adott táblára meghatározott vízforgalmát.

Lényegében minden tábla önálló vizforgalmi egység miután minden táblán a rajta termelt növény vizfelhasználási üteme alakítja és szabályozza vízforgalmát - beleértve az agronómiái befolyásolások rendszerét is.

A táblásitás termőhelyigény - mint mezőgazdasági követelmény - eszerint számol és tervez minden táblahasználatot.- 51