Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
képez. így, ha van is oldalirányú felületi elmozdulás, talajelhordás rendszerint nem fordul elő, mert az évelő gyökérzet- jól köti a feltalaj és felszíni rétegeket és- a sürü növényállomány erőteljesen gátolja a felületi vizmozgást. Az évelők alatt kialakuló morzsalékos talajszerkezet természetesen csak akkor járulhat legalább olyan mértékben a vízvisszatartáshoz és elnyeléshez hozzá, mint az őszi vetések magágya, ha túl késői betakarítással, esetleg nedves feltalajállapotban történő gépi túlterheléssel a felső réteg morzsáit szét nem zuztuk. Az évelők talajai mindezek következtében rendszerint jó téli csapadékelnyelők és visszatartók. Kritikus vizforgalmi állapot általában itt is csak tél végén alakulhat ki. A lassú felületi vizmozgás, a viszonylag tartós vizterhelés, továbbá az ősziekhez hasonló egyenetlen hőháztartási viszonyok nagymértékben segítik az évelőkkel fedett területek kiegyenlített vízforgalmát. A szelvény-tultelitettség csak a hideg talajon okoz problémát, mert gátolja a transzspirációs párologtatást, mivel késlelteti a növényi vegetáció tavaszi beindulását. Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva az évelőkön felületi lefolyás indulhat meg, feltétlenül számolnunk kell elvezethetőségével. A lefolyás megindulása ugyanis azt jelenti, hogy a szelvény - és itt elsősorban a feltalajról van szó - valamilyen oknál fogva pillanatnyilag - több vizet befogadni nem képes. Nem számolhatunk - mint az őszi szántott talajon - a fagyott rétegek gyors kiengedésével, - hiszen a felszín takart: (!) és a mélyebb rétegek csak felülről lefele igen vontatottan melegedhetnek. Az évelő pillangósok téli vizraktározó és helybentartó képességét nagyüzemeinkben jelentős mértékben csökkenti a betakarító gépek felületnyomása, növekvő tömörítő ereje. Ezért úgy kell számolnunk, hogy kötött talajokon ezeken a területeken is keletkezhetnek tél végi vizfeleslegek, amik felületi elfolyással zavarhatják az üzem vízforgalmát. D) A tömődött feltalaju tarlók, lazitatlan és vetetlen területek, a legrosszabb tározóképességü szántófelületek. Különösebb magyarázatra ez azért sem szorul, mert általában már ősszel foltonként megáll rajtuk a viz. A csökkenő talajhőmérsékleten ugyanis a tömött talajszemcsék közötti mikropórusok több okból képtelenek vizvezetésre.- Kb. kétszerte lassúbb a viz mozgása a megnövekedett belső súrlódás következtében, 3-4 C°-on mint 25-30 °-on.- A növekvő felületi feszültségi erő hatására a magasabb hőmérsékleten még áteresztő pórusok is víztartókká válnak.- A telitett feltalaj lekötött pórusai elzárják a talajba zárt levegő távozásának útját (beszivárgási ellennyomás).- Az időközi, talajfagyok, éjjel megfordítják a vizmozgás irányát, s ezzel újra és újra telítődik csapadékterhelés nélkül is a fel29
