Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
rögös, a feltalajában durván üreges "szántott állapot" a szikesnél jobb vizforgalmu kötött talajokon is hasonló "rejtett" vizmozgást idézhet elő tavasszal. A szélsőségesen kedvezőtlen altalaj-állapotú területektől eltekintve bátran állíthatjuk, hogy a jó őszi mélyszántás alatt vizmo fással tavasszal sem, kell számolnunk. A tél kezdetén még viszonylag meleg és telitetlen altalajjal érintkező szántott réteg jelentős vízmennyiségeket ad át tározóteréből a mélyebb rétegeknek.« Csak később, tél vége felé van szükség tulajdonképpen a nagy befogadóképességű feltalajra. Ilyenkor már az alsó rétegek hidegek, a vizvezetőképességük csökkent, sőt bizonyos idő után annak ellenéré megszűnik, hogy még alul telitetlen rétegek húzódnak. Az alacsony hőmérséklet - részben a fagyott állapot - ugyanis a felső rétegek tartós tultelitettségét eredményezi. A tavaszi hőforduló, amikor már több a besugárzás mint a kisugárzott hőmennyiség, tehát felülről melegszik újra a talaj, egyben a mélyebb rétegek beáztatása szempontjából is fordulópontot jelent. A feltalajban raktározódó emelkedő hőmérsékletű viz csökkenő felületi feszült- ségi és belső feszültségi ereje következtében mindinkább gravitációs viz- zé válik, s igy újra megindulhat a leszivárgás. Méréseink szerint ez annál gyorsabb, minél intenzivebb a felmelegedés üteme. A szelvény teljes beázása - gödöllői méréseink szerint - a gyö- kérzőna alsó (120-150 cm-es) rétegeiben kb. akkor fejeződik be, amikor a feltalaj már tartósan 20 C°-körüli talajhőmérsékletre melegszik. (Április vége - május eleje.)• Ilyenkor beáll a teljes szelvény szántóföldi vizkapacitás állapota, amit mi, ellentétben a téli tartós tultelitettségi állapottal, "nyári telitettségi értéknek nevezünk, és Vksz_el jelölünk. B) Az őszi vetésű élő növényzettel fedett területek téli vizháztartá- si modellje kezdetben erősen hasonlit az őszi szántott állapot modelljéhez. Itt a felszín ugyan elmunkált, de az élő - bokrosodott állapotú - növénytakaró bizonyos mértékig ellensúlyozza mind felületileg mind hő- háztartásilag a bakhátas mikrorelief állapotot. A gondosan előkészített magágy aprómorzsás szerkezetével jó vízelnyelő, mig a felületi visszatartásban segít az élő növénybori tás. Probléma a viz helybentartásában és a szelvénybeni raktározásban - az előbbiekben említett csekély termőrétegü szikes talajok kivételével - rendszerint csak akkor van, ha- túl sekély volt kötött talajon a magágyelőkészitő talajmunka, vagy- indokolatlanul agyonmunkált a felszin. Igaz, itt nincsenek olyan méretű "makroüregek" mint az őszi szántásnál, a téli beszivárgást azonban a zárt növénytakaró felszíni hőháztartás-szabályozása igen megkönnyíti. Egyszerűen arról van sző, hogy őszszel, tél elején a müveit feltalaj az őszi szántáshoz hasonló módon szívja magába a felületére hulló csapadékvizet. A tél végi "kritikus állapot"- ban, amikor eső és olvadékviz együttesen terhelheti a fagyott felszint, az őszi vetés nyomán 26
