Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Tizenhatodik fejezet
Volt elég bajom odahaza: öregszülém nagyon nem szerette, hogy a megbízatást - szerinte - ukmukfukk elfogadtam, amit könnyen és könnyelműen tettem, egyre Potabandizott, s amit soha nem tett, lépten-nyomon belém kötött valamiért. Gondoltam, ha másképpen nem győzködünk vele, egy szobakonyhát még vályogból is felhúzhatnánk magunknak valahol, most lehetne telket igényelni, van miből. Igen ám, de akkor ki lesz az ő gondviselője? A becsületünket meg mindjárt elveszítjük, ha csak addig volt jó az öreggel együtt, amíg a földjét használtuk! Ezért hallatlanná tettem, bármit mondott, csakhogy ez a megjátszott süketség jobban fájt nekem mindennél, mivel éppen vele szemben kellett alkalmaznom. Végül nem tudom, ki békítette meg, de máról holnapra abbahagyta ő; hanem a régi szeretetét jó ideig hiányolnom kellett. Pedig de nehéz idők jöttek ránk! Szívszorítóak. Bizottság jött ki a városból, állatorvost hoztak magukkal a komor, eleve dühökre, ellenállásra számító férfiak - házról házra jártak, a lovakat vizitálták, följegyzéseket írtak. Amint tavaszra fordult az idő, felülvizsgálták a vetéseket, a szabad területet, karámot kerítettek a réten, az elaggott lovakat ott gyűjtötték össze. Tudtuk mi már akkor, hogy vágóra kerülnek azok, de kevesen értettük, miért ez a legsürgősebb, s akik értettük is, óvakodtunk hangoztatni. Mert ha szétugrana a szövetkezet: hogyan tudná a magánparaszt iga és ló nélkül megművelni a földjét? Ki volt ez fundálva, de nagyon. A volt Gazdakörből téeszszékházat alakíttatott ki a járási tanács, kultúrházat majd később építenek, modernet, korszerűt. így azután irodába szorultunk a szabad mezőről, ott töltöttünk napi egy-két órát jó néhányan, de hiába erőlködött bárki, nekünk idegenből senki nem kellett. Itt volt Kurucz Pál, ha méhesre fáj a fogunk, Csizmadia Mihály, a gyümölcsfák ismerője, majd hazakerül egyszer Huszti János állatorvosnak, addig, ha valami baj történnék, a bátyai lódoktor is megteszi. Matos Lőrinc bátyámnál jobban senki nem tud az emberek nyelvén, öreg Huszti pedig úgy fölméri emberben, anyagban, mihez mennyi kell, a jóisten se jobban. Árendás Péter nagylánya könyvelést tanul, nyárra végez - majd elboldogulunk valahogy. A raktáros pedig felváltva 8-8 órában, vagy ha kellett, 595
