Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
bői 70 kh tsz terület. Érdekelve volt még kisebb-nagyobb részben Kisszentmárton Cun és Hirics községek határa is. A mentett ártéren a legnagyobb területtel a Kelemenligeti Állami Gazdaság rendelkezett (2500 kh). A tagok és érdekeltek száma rövidesen 26-ra szaporodott. A Társulat évente 5217 kh után vetett ki 17,— Ft/kh érdekeltségi hozzájárulást. Az így befolyt összegből, és az 1959. évi 20 000,— Ft, majd az 1960. évi 40 000,— Ft Vízügyi Alap támogatásból gazdálkodhatott a Társulat. Az alakuló taggyűlésen elfogadott program szerint a Társulatra várt a Fekete-víz jobb parti töltésének kiépítése, kereken 1,0 millió Ft beruházási előirányzattal; 1 db gátőrház építése 160 ezer Ft-ért; különböző árvízvédelmi anyagok beszerzése újabb 160 ezer Ft összegben; híradó-rendszer (árvízvédelmi telefonvonal) építése 15 ezer Ft költséggel; a nyárigát fejlesztése, fenntartása évi 40—50 ezer Ft előirányzattal, végül az esetleges árvízvédekezési feladatok ellátása és költségeinek viselése. Az igen mutatós, és vitathatatlanul fontos feladatok megvalósításának pénzügyi fedezeteit, de talán elsősorban szervezeti feltételeit, a Társulatnak 4 éves fennállása alatt nem sikerült megteremteni. Az 1960. október 12-én megtartott közgyűlésen még csak arról adhattak számot, hogy „ezideig tulajdonképpen az érdekeltségi hozzájárulások kivetésével kapcsolatos munkák folytak”. Az esedékes befizetési kötelezettségnek a tagok és érdekeltek csak kis részben tesznek eleget. A kaszálási munkák bérköltségeit ebben az évben jórészt az állami támogatásból fedezik. A Társulat 1960-ban kaszálást, gaztalanítást, bokrozást végzett a nyárigát egyes szakaszain. A munkálatokat az év közepén alkalmazott csatornaőr, és egy-két kubikos végezte. A végrehajtott feladatok költsége mintegy 35 ezer forintot tett ki. 1961—62-ben tovább folytatódtak a fenntartási és állagmegóvási munkák, de a kaszáláson, cserjeirtáson kívül alig egy-két helyen végeztek pár m:1 nagyságrendben kisebb földmunkát a töltéshiányok pótlása céljából. A Társulat által foglalkoztatott létszám átlagosan 5—7 főből állt. Az eredetileg kitűzött célok megvalósítására valójában már gondolni sem mertek. Az árvízvédekezés megszervezésére tett kísérletek is eredménytelenek maradtak. A Társulat választott szervei nem tudtak úrrá lenni a nehézségeken, tevékenységük fokozatosan megszűnt, a tagság érdektelensége fokozódott. A Társulat vezetői és tagsága rövidesen belátták, hogy vállalt feladataikat saját szervezetük keretében nem tudják megoldani, ezért 1962 őszén kérték beolvasztásukat az ekkor már hatalmas lendülettel fejlődő sellyei Dráva-FeketevLzközti Vízgazdálkodási Társulatba. A csatlakozási kérelmet a sellyei társulat taggyűlése 1962. október 25-én 1963. január 1. hatállyal elfogadta, ezért az Országos Vízügyi Főigazgatóság a 8404/1963 számú intézkedésével a Drávái Nyárigát Társulatot a Dráva-Feketevízközti Vízgazdálkodási Társulatba olvasztotta. A két társulat között az átadás—átvételi eljárást azonban csak 1963. június 18-án bonyolították le. Rövid pár esztendős fennállása alatt a Társulat nem tudott maradandót alkotni. Tevékenységét mégis úgy kell értékelni, hogy az hasznos volt, mert négy éven át biztosította egy rendkívül fontos helyi jelentőségű közcélú vízügyi létesítmény — a 19 km hosszú drávai nyárigát — állagának megóvását. Igaz, hogy kitűzött feladatait nem volt képes megoldani, de figyelemre méltó az a kezdeményezés, mely az árvizek kártételeinek csökkentése érdekében történt, és az a kísérlet, mely a helyi erőforrásokat kívánta e cél érdekében mozgósítani. A Társulat működésével kapcsolatosan az alábbi adatokat emeljük ki: 88
