Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
Molványi Vízrendezési Társulat — Molvány 1958. április 11-én — több hónapos szervező munka után — Molvány községben néhány petróleumlámpa fényénél 31 földhöz juttatott parasztgazda megalakította Dél-Dunántúl második vízitársulatát, a Molványi Vízrendezési Társulatot. Az alakuló taggyűlésen a szervező bizotság arról adott számot, hogy a mintegy 1200 kh-ra becsült érdekeltségi területen földingatlant használók száma 90 főre tehető. A belépési nyilatkozatot 59-en aláírták, ezek együttesen 1068 kh földet mondhatnak magukénak, így az alakuló taggyűlésen megjelent 31 fő törvényes keretek között hozhatja meg határozatait. A jelenlévők egyhangúan a társulat létrehozása mellett foglaltak állást. Elfogadták az előterjesztett alapszabályt, megválasztották az 5 tagú igazgatóságot, a 3 tagú felügyelőbizottságot, és körvonalazták a Társulat feladatait. A Társulat arra vállalkozott, hogy a „Gyöngyös folyó” (Egyesült Gyöngyös) „molványi ága” (azaz a Gyöngyös Keleti-ág) mindkét partján — Molvány község határában — elterülő vizenyős, belvizek által veszélyeztetett földeken az összes II. és III. kategóriába sorolt vízfolyásokat és csatornákat jókarba helyezi, szükség szerint újakat épít, és valamennyit rendszeresen fenntartja. E munkák saját anyagi erőforrásainak biztosítására az alakuló taggyűlés évente 30,— Ft/kh érdekeltségi hozzájárulást állapított meg. Az első lépések megtételénél — 1958 tavaszán — gondokat jelentett, hogy nem állt még rendelkezésre egy olyan átfogó, részletes vízrendezési terv, melynek alapján egyrészt a felújítandó vagy kiépítendő teljes csatornahálózat hosszát, az elvégzendő földmunka mennyiségét, az építendő vagy átépítendő műtárgyak számát, jellegét és főbb munkamennyiségeit, végső soron pedig mindezek költségeit meghatározhatták volna. A komplex rendezési terv csak később készült el, így a Társulat kezdetben arra volt utalva, hogy az egyes részterületekre vagy csatornákra készült kisebb- nagyobb tervek alapján végezze munkáját. Ez a körülmény árnyékot vetett a Társulat egész tevékenységére, és magában hordozta a későbbi problémák csíráját is. A Társulat területét két II. kategóriába sorolt vízimű, a Gyöngyös Keleti-ág, és az ún. Molványi határárok szeli át. Az előbbi egy élő kisvízfolyás, melynek medrét a Társulat megalakulása előtt szabályozták, helyenként új nyomvonalat építettek ki, utóbbi pedig egy mesterségesen létesített belvíz-csatorna. Ezek fogadják be azokat a lecsapoló csatornákat, melyeket a Társulat valósított meg működése során. Már az első évben is, de különösen a későbbi évek során, súlyos gondokat okozott, hogy az érdekeltek az általuk felajánlott érdekeltségi hozzájárulást egyáltalán nem, vagy csak igen vontatottan fizették. A kiviteli munkák felmerült költségeinek fedezetére a Társulat már 1958. évben 25 000,— Ft kölcsönt kénytelen felvenni. Ilyen körülmények mellett az sem lehet meglepő, hogy határozatképes közgyűlést rendszerint csak a második kísérletre lehet biztosítani, ugyanis a változatlan napirenddel összehívott újabb közgyűlés a jogszabályok szerint már a megjelentek számától függetlenül határozatképes. 1959. március 19-én megalakult a faluban a termelőszövetkezet, mely a parasztság túlnyomó többségét magába foglalja. Nem sokkal később a társulati közgyűlésen a tsz képviselője bejelenti,hogy „költségek kímélése végett, és a nagyobb munka- egységek biztosítása céljából” a termelőszövetkezet kilép a Társulatból. Vita támad az érdekeltségi hozzájárulás összegének csökkentése tekintetében is. Lemond a Társulat elnöke. Úrrá lesz a szervezetlenség, kapkodás, a teljes anarchia, és mint ilyenkor lenni szokott, előfordulnak kisebb-nagyobb szabálytalanságok, pénzügyi fegyelemsértések, törvénysértések is. Végül mégis sikerül a rendet helyreállítani, a Társulat nemcsak, hogy nem bomlik fel, hanem tovább bővíti területét, és már 81
