Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
fenntartásának költségeiből az érdekelteknek, így a társulatoknak is, részt kellett vállalni. A gyakorlatban azonban — éppen a most kialakuló és fejlődő termelőszövetkezeti mozgalom segítése, az új szövetkezetek gazdasági megerősítése céljából — ezeket a hozzájárulásokat többnyire elengedték. Ez a gyakorlat a társulatok részére lényegében egy közvetett állami támogatást jelentett. A kormányhatározat a helyi vízügyi feladatok állami támogatása pénzügyi fedezetének biztosítására Vízügyi Alapot létesített. Ennek bevételi forrásait túlnyomó részben az állami költségvetésből történő juttatás, kisebb részben a különböző vízhasználati díjak, gát- és csatornakaszálók bérleti díjai ... stb., és a vízgazdálkodási társulatok letétje képezte. Az 1075/1957 (IX. 1.) Korm. sz. határozat 8. szakasza értelmében a III. kategóriába sorolt feladatok (vízimunkák) szervezett elvégzésére az önkéntesség és az önigazgatás elvének érvényesítése mellett az érdekeltek vízgazdálkodási társulatokat alakíthatnak. A társulatok által végrehajtott munkákhoz a 9. szakaszban foglaltak szerint (ha ahhoz a község, illetve város vagy országos érdek fűződik) a helyi tanács saját bevételei, vagy az OVF a Vízügyi Alap terhére támogatást folyósíthat. Az 1002/1961 (I. 20.) Korm. sz. határozat a fentieket azzal egészíti ki, hogy támogatás csak akkor nyújtható, ha a vízimunkák megvalósításához szükséges költség az érdekeltek (társulatok) teherbíró képességét meghaladja. A támogatás mértékét a nép- gazdasági tervben elfogadott, és e célra biztosított keret szabja meg. A társulatok saját anyagi erőforrását a tagok és érdekeltek által fizetett érdekeltségi hozzájárulás, esetleg természetbeni munka adja. Az érdekeltségi hozzájárulás mértékét, illetve ennek megváltásaként a természetbeni munka mennyiségét a társulatok taggyűlése évenként határozza meg. A tagok és a nem tag érdekeltek a vízimunkák költségeihez azonos elvek alapján, az általuk használt ingatlan területének arányában kötelesek hozzájárulni. A társulatok közvetett saját erőforrásai azok a bankhitelek, melyeket a társulatok a taggyűléseik elhatározása szerint rövid-, közép-, vagy hosszú lejáratú visszafizetésre vesznek igénybe. A társulatok által végrehajtott munkák anyagi fedezetét így a saját erőforrások, és a különböző támogatások biztosítják. Az elmúlt 15 év alatt a társulati feladatokhoz nyújtott állami támogatások rendszere többször változott, mégis minden időszakra egyaránt jellemző, hogy a társulatok a közvetlen támogatások mellett különböző közvetett támogatásban is részesülnek, vagy kedvezményeket élveznek. (PL: adó-kedvezményeket.) Az első társulatok kezdetben minden m:! kitermelt föld után 5,— forint vissza nem térítendő állami támogatást kaphattak. Később az 1075/1957 (IX. 1.) Korm. számú határozat, és az ezt módosító 1002/1961 (I. 20.) Kormányhatározat alapján is, gyakorlatilag 1965-ig kaphattak állami támogatást. Ezzel párhuzamosan azonban egyéb külön támogatásban is részesültek a 3004-es kormányhatározatok — először a 3004/3/1960 Korm. sz. határozat — rendelkezései szerint. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez és fejlesztéséhez nyújtott állami támogatásról szóló 3004/3/1960 Korm. számú határozat ágazati végrehajtásáról az OVF vezetőjének 6/1961 (V É. 4.) sz. utasítása intézkedik. Ez megállapítja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése a vízgazdálkodási társulatok tagösszetételében olyan változásokat hozott, hogy az egyéni gazdálkodók helyét túlnyomó többségében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek foglalták el. Mivel a népgazdaságnak elsőrendű érdeke, hogy azok a vízimunkák, melyek a szövetkezeti mozgalom fejlődését segítik, mielőbb meg is valósuljanak, a vízgazdálkodási társulatokra is kiterjeszti azokat a kedvezményeket, melyeket a termelőszövetkezetek részére biztosít. Ezek: — ingyenes szaktanácsadás a vízgazdálkodási feladatok végrehajtásához; 70
