Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
I. fejezet. A vízgazdálkodási beavatkozások első emlékei
Honfoglalástól a mohácsi vészig A honfoglaláskor hazánk területén főleg az erdőségek és a víz uralkodtak. Közelebbi környékünkön, a mai Fejér és Tolna megyékben, továbbá Baranya és Somogy déli részén a vidéket nagykiterjedésű mocsarak borították. A honfoglalók letelepedésekor, mivel a kisszámú népességhez viszonyítva bőven volt föld, a mocsarak és az árvízjárta vidékek lakatlanok maradtak. Az egymást követő pusztító háborúk alatt pedig még hasznosnak is bizonyultak az óriási területeket elfoglaló mocsarak és lápok. A megközelíthetetlen ingoványok között meghúzódó szigeteken akár egész falvak lakossága is el tudott rejtőzni vagyonával együtt az ellenség elől. A népsűrűség növekedése később arra kényszerítette a lakosságot, hogy az addig elkerült árterületek művelhető- vé tételével biztosítsa a megélhetéshez szükséges termőterületeket. Az első vízimunkálatokat valószínűleg a mindennapi élet szükségletei érdekében hajtották végre. A halászat is olyan ősi foglalkozási ág volt, amely kényszerítette az embereket bizonyos vízimunkák elvégzésére. Történészeink Árpád-házi királyaink korából nagyszámú be- és kieresztő csatornával és zsilippel ellátott halastóról tudnak. A vízimunkálatokat igénylő vízimalmok eredete pedig I. István király korára vezethető vissza. A tutajozás a só- és faszállítással kapcsolatban már történelmünk elején ugyancsak nagy szerepet játszott. A vizek kártételei elleni védekezés nyomai korabeli okiratokon a XIII. század, nevezetesen IV. Béla királyunk ideje óta állandóan kimutathatók. Említést érdemel, hogy az első komoly ármentesítési munkálatok a Csallóközhöz fűződnek, amelyet kétoldalról fenyegettek a Duna hullámai. Igen érdekes Zsigmond király 1426-ban kiadott rendelete, amely nemes és nem nemes embert egyaránt kötelezett arra, hogy e terület védelmére létesítendő mederelzárások és töltések építésében résztvegyenek. A törvényhozási intézkedések hosszú sora arra mutat, hogy már a középkorban is sokszor szerepeltek a különböző gyűléseken árvédelmi és vízszabályozási ügyek. Hasonlóképpen ismeretesek vízkárokból származó perek és gátperek is. Verbőczy hármas törvénykönyve a XVI. század elejéről tartalmaz vízjogi szempontból alapvető intézkedéseket. A megyei hatóságok hátramaradt régi írott rendelkezései gyakran tartalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek új töltések építésére, vagy meglévők kijavítására vonatkoznak és ilyen célra közmunka igénybevételét is lehetővé teszik. Már a középkorban is folytak tehát különböző jellegű vízimunkák, céltudatos tervszerű munkáról azonban abban az időben még nem volt szó. A török hódoltságtól a XVIII. század végéig Az emlékezetes mohácsi vereség után a törökök által megszállt területeken és a határvidékeken közel 200 évig lelassult, vagy szünetelt a békás gazdasági fejlődés. A török uralom alá került területeken a korábbi vízépítmények pusztulásnak indultak. A hadszíntér környékén vízimunkálatok csak katonai építményekkel kapcsolatban fordultak elő. Több helyen a széles várárkokba vezetett patakok vize biztosította az erődítményeket esetleges váratlan támadások ellen. Ha szükség volt rá, a vár környékének elmocsarasításától sem riadtak vissza. Szigetvár híres erődítménye-is.nagy tóval és mocsarakkal volt körülvéve. A vár érdekessége és fő erőssége egy hatalmas földgát volt, amely az Almás patak folyását zárta el, és ezzel nagykiterjedésű mocsár képződését segítette elő. A törökök elsősorban ezt a gátat igyekeztek átvágni, hogy a mocsarakat lecsapolhassák. 6
