Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén

terv elkészítésére. Ezzel egyidőben engedélyezték az uradalmak részére az üzemi szintű vízimunkálatok végzését. A Társulat — vagy ahogyan akkor nevezték, a „társaság” — a kezdeti időszakban elsősorban arra törekedett, hogy az egyes uradalmaknál rendelkezésre álló lecsapódást terveket összehangolja mind műszaki megoldás, mind pedig időrendi megvalósítás vonatkozásában. A Társulatnak ekkor még nem voltak saját kezelésű művei, a mai értelemben „közcélú” csatornák rendezése, illetve kiépítése az urada'mak területén szakaszonként, üzemi csatornaként történt, csatlakozva egymáshoz. Átfogó rendezési tervek készítése és különösen a megvalósítás koordinálása nehéz feladatot jelentett akkor, amikor nagyhatalmú, befolyásos, és szakemberekkel rendelkező uradalmak — mint érdekeltek — munkájának egyeztetéséről kellett gondoskodni.

Beszédes József terve

A Társulat elnöke — Majláth György — megbízásának eleget téve Beszédes József 1842 szeptemberében elővizsgálatokat folytatott a vidéken, és javaslatait ,,Nézetek T. Baranya és Somogy megyében folyó fekete-víz és drávai öntéses lapályról, és ezzel kapcsolatban a pest—fiumei és győr—fiumei kereskedelmi nagy útról, egyszersmind Béga és bácsi csatorna biztosításáról Fiume felé” címmel tanulmányban foglalta össze.

Beszédes József, a reformkor híres vízimérnöke, aki az országot behálózó hajózócsatorna-rendszer megépítéséről álmodozott, a Fekete-víz rendszerét is úgy kívánta átalakítani, illetve rendezni, hogy az illeszkedjék ezen elképzelés kereteibe. Tervei szerint a Fekete-vízbe északról betorkolló mellékágakat egy — a lapály északi szélén vezetendő — ún. ,,félre vivő" külvízcsatornával kel! felfogni, és Drávapalkonya alatt, a páli révnél a Drávába vezetni. A külvízcsatorna és a Dráva közötti belső mélyfekvésű területek lecsapolására és a Körcsönye patak levezetésére egy ,,szivató csatornát” tartott alkalmasnak, amelyet a legmélyebb ártéri tavak és mocsarak fenekébe kell ásni Drávatamásitól Szaporcáig, ahol a „felre vivő" csatornába torkollna. A vidéket „kiszárító nagy csatorna" viszont a Villányi-hegység nyugati vonulatának előterében, a hegvszentmártoni határtól indult volna ki. Ennek a csatornának az Egerszegi-víz Diósviszló alatti malma képezte volna a csatornafőjét, de a patak felesleges vizét még Hegyszentmártonnál a „félre vívó'” csatornába vezették volna. A „kiszárító nagy csatornát" délkelet felé, a ma már Jugoszlávia területén levő Duna—Dráva háromszögben épült eszéki út töltése alatti szakaszon eresztették volna a Drávába. Beszédes azt is világosan látta, hogy a Fekete-víz lapályának lecsapolása csak úgy sikerülhet, ha a Dráva árvizei többé nem folynak be erre a mélyfekvésd területre, amely a mérnök meghatározása szerint „kopolyás és szigetes alkatú térség”. Elgondolása szerint a drávai visszaduzzasztás okozta árvíz kivédése érdekében a Fekete-vizet torkolatától felfelé magas töltések közé kell fogni, vagy olyan helyen kell a folyóba vezetni, ahol természetes magaslatok között halad. Utóbbiként a következő helyeket jelölte meg a tervező:

— a páli révnél, ahol magas szántók között fekszik a völgy,

— a ma jugoszláv államterületen levő Bolmány község és az eszéki út töltése között.

Beszédes azon volt, hogy a Fekete-víz rendezését kapcsolják össze annak hajózó, faúsztató és géphajtó csatornaként való hasznosításával. Ebben az esetben egy mellékcsatorna a drávai hajózás egyik centrumával, Eszékkel is összekötötte volna a mesterséges főmedret. A hajózó-csatorna nyomvonalát és vízellátását a következőképpen

25