Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
nem kell attól tartani, hog/ a szomszéd megyéből önti el a baranyai lapályt a Dráva árvize. Baranya megye — látván a lecsapolásra váró 82 érintett község sorsát — 1829-ben megbízta Kóczyán József megyei, Kiss András dárdai és Gyenis József Czindery- uradalmi mérnököket a vizek esésének, lejtésének mérésére. A mérnökök a megbízatásnak eleget tettek és Kóczyán József 1832-ben elkészítette a térképét, valamint a javasolt vízimunkákról szóló írásbeli jelentését a választmány részére. Hosszas előkészítés után 1839 április 4-re a siklósi várba hívták össze a Fekete-víz szabályozásában érdekelt földesurakat és a községek elöljáróit a tervezett ,,vízegylet'’ létrehozására. Ezen az ülésen alakult meg Dél- Dunántúl eiso vízitársulaia, amely folyamatos m ú'ködé- se következtében a mai Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat elődjének tekinthető. Az alakuló ülésen elhatározták a Kóczyán-féle terv megvalósítását, és kötelezővé tették, hogy minden uradalom, illetve földbirtokos a saját birtoka területén jobbágyaival végeztesse el a medrek tervezett mélyítését és szélesítését, természetesen elsősorban a főbefogadó — a mai Fekete-víz — medrét. A Feketevíz Lecsapoló Társulat működése 1839—1877 között Az 1839-ben létrejött — és akkor még kezdetlegesnek mondható — társulat története folyamán többször megszűnt, illetve újjáalakult annak függvényében, ahogyan az érdekelt gazdálkodó egységek igénye változott a vízrendezési munkákkal szemben. Ez az igényváltozás — az érdektelenség irányába való eltolódás, vagy a vízrendezési szükséglet erőteljes jelentkezése — mindig összefüggésben volt az adott időszak gazdasági helyzetével. A társadalmi fejlődés egyes lépcsőinél jelentkező gazdasági pezsgés mindig nagy termelési kedvet eredményezett a mezőgazdaságban is, ez pedig magával hozta az egyik alapvető termelési tényező, a vízgazdálkodás javításának igényét is amely hosszú ideig általában mederrendezésre, lecsapolásra szorítkozott. A vízhasznosítási igények és törekvések csak később jelentkeztek. A vízrendezési igények alakulását akkor is, ma is motiválták az időjárási tényezők. Száraz periódus feledtette a lecsapolási munkák fontosságát, sőt az 1836. évi rendkívüli szárazság idején pl. az országszerte végrehajtott lecsapolásokat — közvetve a mérnököket — tartották az aszály előidézőinek. Egyes szakírók véleménye szerint a „kiszárítás" szó alkalmazása bosszulta meg magát, amelyet előszeretettel használtak abban az időben a lecsapclás szó helyett. A társadalmi- gazdasági viszonyokat tükröző jogalkotás és támogatási rendszer egy-egy adott időszakban mindig megteremtette azokat a szervezeti és gazdasági feltételeket, amelyek elősegítették, gyorsították a vízügyi munkák megvalósulását. Ez utóbbival kapcsolatban, elég itt utalni az adóvisszatérítés, az állami támogatás, a maximális teherviselés meghatározása kérdéseire ahhoz, hogy érzékelhető legyen az a törekvés, amellyel az áliam az érdekeltségi vízimunkák végzését ösztönözni, szabályozni kívánta társulati történetünk korai szakaszában is. A Feketevíz Lecsapoló Társulat történetét olyan szakaszokban tárgyaljuk, amely egy-egy megalakulástól — újjáalakulásig tart, közben pedig felvillantjuk azokat a gazdaságpolitikai tényezőket, amelyek e Társulat működését is befolyásolták. A Társulat megalakulása után két évvel, 1841- ben — Kóczyán mérnök halálát követően — a választmány és a Társulat egyaránt úgy határozott, hogy a néhai főmérnök tervének megvalósítása helyett az országos hírű Beszédes Józsefet kérik fel egy új 20
