Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén

A szegény, elesett népet nemcsak az ismétlődő vízkárok sújtották, hanem előfordult, hogy a vízügyi állapotok javítását célzó munkák során megdöbbentő emberi szerencsétlenségek is történtek.

Elég itt egyetlen tragikus esetet idézni.

1832-ben Vejti községnél a Dráván nagyarányú mederszabályozást végeztek, közei 10 000 fő (!) részvételével. A munkát utoljára befejező csoport a moszlavinai partra érkező kompra oly nagy tömegben tódult, hogy ez a felépítését tekintve sajkának nevezhető vízijármű — az elérendő parttól mindössze 2 öl távolságra — elsüllyedt, és 142 ember lelte halálát a folyóban':

A szerencsétlenség körülményeiről, a közmunkások kompra szállásának sietségéről erősen eltérő vélemények olvashatók az akkori jelentésekben. Siskovits József Miklós első alispán szerint (aki a másod alispán és a táblabíró társaságában a szerencsétlenség színhelyének közelében, de látóhatáron kívül éppen a földmunkát ellenőrizte) a hazatérőben levők ,, .. . talán szüíőföldiükhöz való titkos vonzódások ingeréből” rohantak a kelleténél nagyobb számban a kompra.

Azok a községek viszont, amelyeknek lakosai voltak a v;zbefúltak, a katasztrófával indokolt adóelengedési kérelmükben elmondják, hogy munkájukat teljesen befejezvén, tétlenségre voltak ítélve, mert meg kellett várniuk még egy dolgozó munkacsapatot.

Közben elfogyott az élelmük, és amikor azután később az átkelésre lehetőségük adódott ,,... az éhség által űzve tódultak a hajóra, mindenki igyekezett felférni”.

Ez tehát a kegyetlen, de reális valóság, és nem az állítólagos lelki fájdalom, a lakhelyük utáni nosztalgia. A szerencsétlenek végső soron a munkálatok szervezőinek önkényes intézkedése miatt váltak ,,fegyelmezetlenekké”.

A megyei közgyűlés állásfoglalása az eseményekkel kapcsolatban az osztályérdekek messzemenő szemelőtc tartását bizonyítja. Noha a Tekintetes Karok és Rendek a szerencsétlenség felett sajnálkozásukat fejezték ki, és az érintett családok megsegítésétől sem zárkóztak el, a felelősséget teljes mértékben magukra a szerencsétlenül jártakra hárították. Ugyanakkor az alispánt a szóbeli magasztaiások mellett még jegyző- könyvi dicséretben is részesítették:

,,... ki nem tekintvén egességének akkoron meg gyengült állapotyát, nem kémélvén költségeit, mellyeket viselni éppen nem kötéleztetett, mind ezeknek fel áldozásával ottan több napokig tartó foglalatosságban el járván, a’ munkát bölcsen kormányozta, éjjel s’ nappal fáradozott, és annak tellyes végre hajtását eszközölte . .

Az esemény értékelésénél a hangsúlyt tehát a 142 jobbágy halálával szemben egyetlen személy, az alispán helytállásának méltatására helyezték.

A komplex szemlélet jelentkezése

A rendelkezésre álló adatok szerint Kiss A\ndrás, a dárdai uradalom földmérője volt az, aki először foglalkozott átfogóan a Fekete-víz rendszerével, javaslatot adott a kiépítés nyomvonalára és méreteire, valamint a sorrendiségre vonatkozóan, és ráirányította a figyelmet a drávai árvízvédelem és mederszabályozás jelentőségére a Fekete-víz rendezésével összefüggésben is.

1822-ben írt tanulmányának címe: ,,A Fekete-víz és mellékágai melletti mocsarak kiszárítása". Fő törekvése az volt, hogy a rossz lefolyású, mélyfekvésű területeken,