Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
egyesülés után Fekete-víz néven Tésenfa, Csehi, Palkonya irányába folyt, és a ,,páli révnél” érte el a Dráva töltésén hagyott résen át a befogadó folyót. A Hegyszentmárton és Viszló alatt keletre tartó északi Okor-ág (mai elnevezéssel Egerszegi-csatorna) az elpusztult viszlói és márfai malmok helyein ment át, az utóbbi alatt egy 1822-ben már létező, a rádi berekből vizet hozó ásott csatorna csatlakozott hozzá. Az így bővült víz a kovácshidai malom felé vette útját, de átadás idején e malom felett kb. 300 ölre kiterjedt a lapos térszínen a ,,Csergi” híd felé, és itt ismét kettévált. Egyik ága Ipacsfának tartott, a másik a harkányi határon keresztül a siklósi Aranyos nevű berekben tűnt el. Visszatérve a kovácshidai malomhoz, az Ókor főfolyása áthaladt a kovácshidai és ipacsfai réteken ( utóbbin ismét egyesült a csergi hídtól „ideszoigáló” berekkel), majd a szabolcsi híd alatt az Izroi-puszta mellett bejutott a dárdai uradalom területére, itt már Fekete-víznek nevezték, és jó néhány berket, tavat táplált bűzös vizével. A dárdai uradalom elhagyása után az eszéki út töltésén Bellye mellett levő 100 öl hosszúságú híd alatt átfolyva egy része a Kis-Dunába, másik része pedig a Kopácsi-tóba ömlött, .......és itt elvégezte kártevő pályafutását”, ahogy a zt egy korabeli irat tartalmazza. A közvetlen Dráva ártéren az egykori folyómedrek szabdalta változatos terepfelszín volt a jellemző, a morotvákban és a természetes terepmélyedésekben a berkek megszámlálhatatlan sokasága helyezkedett el, az idájárási viszonyoktól függő területi kiterjedésben. Régi levéltári iratokat, terveket lapozgatva a vízfolyások nevének eredetére is választ kaphatunk. A Fekete-víz például onnan nyerte a nevét, hogy a berkekben pangó, és a berkek sorozatán át lassan mozgó vizek idővel bűzös, fekete lévé változtak, és a Drávához érve „hosszú szakaszon megfestették a folyó tiszta, sárgás színű vizét”. Gyakran neveztek el vízfolyást valamely helységről, pusztáról, vagy földrajzi jellegzetességről. így például a Gyöngyös patakot a Lad községtől északnyugatra fekvő Gyöngyös pusztáról, a Körcsönye csatornát Körcsönye pusztáról, a Bükkösdi-vizet Bükkösd községről, az Egerszegi csatornát az egerszegi malomról, a Tapolca patakot a Klstapolca község mellett fakadó Tapolca forrásról nevezték el, hogy csak néhányat említsünk a megyét behálózó több száz vízfolyás és csatorna nevének eredetéről. ' ■ '■ ■ Vízimunkálatok a Feketevíz Lecsapoló Társulat megalakulása előtt A korábbiakban vázoltuk azokat a társadalmi és gazdasági körülményeket, amelyek előtérbe hozták, majd sürgették a vízrendezési munkák beindítását országosan és szűkebb környezetünkben egyaránt. Ez annál is inkább szükséges volt már, mert az emberi beavatkozásként létesült malomgátak, halastógátak, jószágáthajtó töltések — tehát a mesterséges mederelzárások — csak fokozták az amúgy is kisesésű, rossz lefolyású területek el mocsarasod ását. A drávamenti ármentesítési munkálatok megindításával a nyílt ártereken egy eddig teljesen ismeretlen jelenség hívta fel magára a figyelmet: a töltések miatt lefolyást nem találó ún. belvizek levezetésének problémájával kellett megbirkózni. Az árvédelmi töltések létesítése előtt a környező magasabb területekről a nyílt árterekre lefutó vizek az árvizek leapadása után természetes ereken, árkokon át lefolyást találtak a folyóba. Ezt az állapotot az árvédelmi töltések gyökeresen megváltoztatták, mert az ártereken elzárták a folyó felé törekvő vízfolyások medreit. A vizek számára csak kis nyílásokat hagytak szabadon, amelyeket árvizek alkalmával gyorsan elzárhattak. Az ártér megszabadult ugyan a kiöntésektől, de elborították a reá hulló csapadékból és a környező magaslatokról származó felszíni vizek. így született meg az ármentesítési 12
