Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
A Társulat érdekeltségi területét 21 tag-termelőszövetkezet 46 176l<n 5 nem tag-termelőszövetkezet 2 011 kh 2 tag erdőgazdaság 7 906 kh 2 tag állami gazdaság 14 337 kh 2 tag egyéb, szocialista gazdaság 1 319 kh 1 nem tag egyéb szocialista gazdaság 450 kh alkotta. Az egyéni gazdaságok területe összesen: 906 kh Érdekeltségi terület összesen: 73 105 kh További 4 566 kh erdőterületre — bár a működési területen belül helyezkedett el — a 82765/1967. sz. OVF utasítás alapján érdekeltségi hozzájárulást nem vetettek ki. 1967. évben a Társulat tovább tudta növelni végrehajtott vízépítőipari munkáinak termelési értékét. Saját művei fejlesztésére mintegy 3,3 millió forintot fordított, melyből kereken 1,2 millió forintot tett ki részben az idei, részben a következő évek kiviteli munkáit megalapozó műszaki tervezés költsége. Bár csak 100, illetve 73 ezer forint nagyságrendben, de már megjelenik az alvállalkozók által végzett műszaki tervezési, illetve gépi kivitelű földmunka is. Az anyagi erőforrások koncentrálására való törekvés mutatkozik meg abban, hogy a munkahelyek száma jelentősen csökken, és egy-egy munkahelyen 100—400 ezer forint értékű munka készül el. (Görösgali vízrendezés 110183,— Ft, Kúria-dűlő lecsapolása 339 675,— Ft, Rózsafai termelőszövetkezet belvízrendezése 424 860,— Ft, Szentdénesi-árok jókarbahelyezése 306 934,— Ft, Mohányi határárok felújítása 264 739,— Ft.) 20—100 ezer forint költséggel befejeződnek az elmúlt évben indított munkák. (Botykapeterdi, patapoklosi, sumonyi, hoboli viízrendezés, Hajdú-árok felújítása stb.). A megrendeléses munkák részaránya nem számottevő, és általában nem vízgazdálkodási jellegű. Az év folyamán még felcsillan a remény, hogy a Társulat felülkerekedik a nehézségeken, és felszámolja a már több éve tartó egészségtelen belső feszültségeket. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya március 30-ári javaslattal él a társulatok felé, hogy az egyre növekvő vízgazdálkodási feladatok eredményesebb ellátása érdekében növeljék szervezeti szilárdságukat úgy is, hogy ahol erre a feltételek megértek, vagyis az igények és lehetőségek összhangjának megteremtése biztosítható, ott a társulatok végrehajtó szervezetei élére igazgató-főmérnököt nevezzenek ki. A Szigetvár-környéki Vízgazdálkodási Társulat — az országban is az elsők között — 1967. november 1. hatállyal már ki is nevezi igazgató-főmérnökét. Ettől az intézkedéstől minden érdekelt azt várta, hogy most végre feloldódnak a már igen súlyossá vált belső feszültségek, és helyreáll a törvényes rend a Társulatnál. A közelmúltban lefolytatott vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy a Társulat egyes alkalmazottai sorozatosan visszaéltek hivatali beosztásukkal, és számos termelőszövetkezetben — a Társulat által foglalkoztatott kubikosok igénybevételével — 1966—67. években több százezer forint értékű műszaki tervezési és vízépítőipari kivitelezési munkát hajtottak végre magánvállalkozásban. így érthető, hogy a Társulat fizikai állományban lévő dolgozóinak kihasználása 60—70% között mozgott, ami nem csak súlyos anyagi terheket rótt a Társulatra, hanem felbecsülhetetlen erkölcsi károkat is okozott. A vezetők elvesztették tekintélyüket, és ezzel együtt felbomlott a rend és a fegyelem. A Társulat új igazgató-főmérnöke erős kézzel, határozott intézkedésekkel igyekezett véget vetni a tűrhetetlen állapotnak, de érthetően ez számos ellenállásba 111
