Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
Almás-Okorközi Vízrendezési Társulat — Szigetvár 1960. április 15-én Szigetváron 9 termelőszövetkezet, 1 állami gazdaság, és ezernél is több egyéni paraszt küldötte létrehozta Dél-Dunántúl legnagyobb vizitársulatát. Az alapító mezőgazdasági nagyüzemek voltak: — Szigetvári ,,Új Elet” Tsz — Szigetvári „Zrínyi” Tsz — Okorági „Ókor Gyöngye” Tsz — Rózsafai „Kossuth” Tsz — Botykapeterdi „Hegyalja” Tsz — Nagypeterdi „Március 15” Tsz — Bánfai „Egyetértés” Tsz — Szentdénesi „Új Élet” Tsz — Dencsházai „Március 15” Tsz — Szentegáti Állami Gazdaság A tagok együttes területe 12 684 kh-at, az érdekeltek területe 8 550 kh-at ten ki. A tagok és érdekeltek száma csaknem 1 200. A Társulat érdekeltségi területe 21 234 kh. Az alakuló taggyűlés 7 tagú igazgatóságot és 3 tagú felügyelőbizottságot választott. A Társulat a feladatát a mintegy 300 km hosszú III. kategóriába sorolt vízfolyások és csatornák rendezésében, fenntartásában, és szükség szerint új művek létesítésében jelölte meg. Az alapszabály a működési terület határait így rögzíti: Délen a Fekete-víz az Okor-Bükkösdi-víz és az Almás patak torkolata között; nyugaton az Almás patak Szigetvár község közigazgatási határáig, majd Szigetvár közigazgatási határa nyugat és észak felől; északon Szigetvár és Becefa községek északi közigazgatási határai, továbbá Becefa—Kispeterd—Nagyváty összekötő út Nagypeterd keleti határáig; keleten Nagypeterd község keleti határa a szigetvári járás közigazgatási határáig, innen a járáshatár a Bükkösdi árapasztó csatorna kitorkollásáig, majd tovább az Okor-Bükkösdi-víz a torkolatig. Mint látható, a Társulat határát délen, keleten és nyugaton egy-egy nagyobb vízfolyás deponiái alkotják, de észak felől önkényes és erőszakolt módon, a vízrajzi egység által támasztott követelmények figyelmen kívül hagyásával zárták le a működési területet. A Társulat a megalakulást követően azonnal munkához látott. Megszervezte az érdekeltségi kivetéseket, hogy a kiviteli munkák pénzügyi fedezetét mielőbb előteremtse, majd nyomban elkezdődött a műszaki tervezés. A Társulat nem rendelkezett előre elkészített komplex tervvel, de még kisebb egyedi tervekkel sem, ezért óriási jelentősége volt annak, hogy már 1960 szeptemberében főfoglalkozású vízügyi technikust alkalmazott. A nagy szakmai gyakorlattal rendelkező műszaki szakember az első főfoglalkozású társulati dolgozó volt a Dél-Dunántúlon. A Társulat előrelátó gondoskodásának köszönhető, hogy még 1960-ban Szigetvár, Botykapeterd, Nagypeterd és Rózsafa térségekben elkezdődhetett az építő munka. A Társulat kubikosai az ősz folyamán 7 714 m3 földmunkát végeztek. A tagok — az érdekeltségi hozzájárulás megváltásaként — további 14 660 m3 földet termeltek ki a csatornáikból a Társulat technikusának tervei alapján és irányítása mellett. (Szigetvári Állami Gazdaság 9 587 m3, Baranya megyei Állatforgalmi Vállalat 5 073 m3.) Papp-pusztán 17,1 km, Csoboka-pusztán 5,0 km, Kárász-pusztán 1,2 km, Rózsafán 1,0 km hosszú 104
