Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
lálékot képező zooplanktonon belül a tavaszi és őszi időszakban Copepoda, nyáron viszont a Cla- docera fajok domináltak. A vízre hulló rovarok részaránya a garda táplálékában tavasszal és ősszel jelentősebb volt, mint a nyár folyamán. Mind a balatoni, mind a Fertő tavi vizsgálatok felhívták a figyelmet az üvegrák (Leptodora kind- tii) jelentőségére a garda táplálékában. Érdekes módon a Balaton esetében október-november, míg a Fertő tóban a nyári időszakban figyelhető meg. A garda egyike azoknak a halfajoknak, amelyek növekedéséről vizeinkben a legtöbb adattal rendelkezünk. Különösen figyelemreméltó, hogy a Balaton gardaállományát az 50-es és a 70-es években egyaránt vizsgálták és az eredmények össze is hasonlíthatók (6. táblázat). A külföldi szakirodalomból ismert legnagyobb példány 14 éves kort ért el, 2 kg-os testtömegű és 60 cm-es testhosszúságú. Bíró (1986) számításai szerint a garda maximális elérhető testhosszúsága Siófok—Tihany körzetében 51,8 cm, Balatonszemesnél pedig 40,4 cm lehet. A Balatonban a fél kg-nál nagyobb példányok már ritkák, a Dunából azonban 1 kg-ot meghaladó tömegű gardák is előkerültek. HASZNOSÍTÁS Folyóink halászzsákmányában a garda csak elvétve szerepel. Annál nagyobb e halfaj gazdasági jelentősége a Balaton halászatában. Herman Ottó (1887)* nagyszerű leírásában örökítette meg a garda halászatának ősi módszerét, amely leginkább egyes tengeri halfajok fogásához hasonlítható. A Tihany körül ősszel nagy rajokba gyűlő gardatömeg megkeresésében a halászbokrokat a környező hegyekről irányították, ahonnan jól észrevehető volt a víz színének elváltozása a roppant mennyiségű hal hatására. Egy-egy sikerült fogás ilyenkor száz mázsa halat is eredményezett. Évszázadunk balatoni gardafogási statisztikáját tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy e halfaj éves fogása átlagosan évi száz tonna fölött alakult. Akadtak szűk esztendők, amikor a fogás ennek felét sem érte el (1916/1919, 1931/32, 1943/45, 1955/56), de akadtak 300 tonnát meghaladó rekordévek. Ilyen volt az 1904/5-ös gazdasági év 313,7 tonnás és az 1965-ös év 354,6 tonnás abszolút rekordjával. A 70-es évek második felétől a Balaton gardaállományának erős csökkenése figyelhető meg, a halászat zsákmányai pedig e halfajból 1978 óta 10 tonna alatt maradnak. Bíró (1982, 1986) vizsgálatai során megállapította, hogy a garda a Balaton alacsony termelőképességű halfajai közé tartozik, a halászati kitermelés intenzitására állománya érzékenyen reagál. Éppen ezért különösen kívánatos a garda populáció folyamatos vizsgálata, és halászatának tudományos alapokra támaszkodó tervezése. Mint pelágikus, a nyílt vizekben élő halfaj, a horgászat szempontjából kevésbé jelentős. Kimondottan gardára ritkán horgásznak. Ahol sok garda akad, ott érdemes megpróbálkozni éjjeli legyező horgászatával. Ezen kívül fogható még könnyű, lebegő úszós készséggel, a nagyobb példányok pedig a felszínen vezetett körömvillantóval. A Balatonon az apró hallal csalizó, süllőző horgászok alkalmi zsákmánya. Húsa kissé szálkás, de ízletes. Jelenleg főleg „sü- tőhalként” értékesítik, amely a Balatonnál rendkívül keresett. Korábban, amikor sokkal nagyobb mennyiségben zsákmányolták, a gardából gyártott olajos hal közkedvelt volt. A COMPÓ Tinea tinea L. Egyéb nevei: cigányhal, gyászkeszeg, haldoktor, nyálkás compó, őnhal, sárhal, tathal, vargahal, varjúhal, zöldike. (25. színes ábra) LEÍRÁS Nehezen téveszthető össze más halfajjal. Teste eléggé vaskos, apró pikkelyekkel fedett, nyálkás. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 85—115, fölötte 30—35, alatta 19—23 pikkelysor található. Szájzugában kétoldalt egy-egy bajuszkát találunk. Farokúszója csak enyhén bemetszett. A compó színezete vízterületenként erősen változó. Háti része feketészöld, oldalai aranysárga vagy olajzöld színűek. Az úszók sötétszürkék. Viszonylag gyakoriak feltűnő színváltozatai. Ezek közül különösen szépek az egykor akváriumokban is szívesen ápolt narancssárga compók (xanthorisztikus változat). Nyugat-Európában fehér, kék és arany színváltozatok mesterséges szaporításával is foglalkoznak. 91