Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
A LAPOS KESZEG Abramis baUerus L. Egyéb nevei: balin(!), balinkeszeg, baszárkeszeg, cápakeszeg, lánakeszeg, lannakeszeg, lapos dévér- keszeg, szalmán telelt. (21. színes ábra) LEÍRÁS A lapos keszeg teste mérsékeltebben magas, mint a többi Blicca és Abramis fajé; oldalról lapított. Feje a testéhez képest kicsi. Hegyes orra és felső állású szája jól megkülönbözteti az egyébként hasonló megjelenésű bagolykeszegtől. Három kemény és 36—43 lágy úszósugárból álló, hosszú alapú farok alatti úszója igen jellegzetes. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az úszósugarak száma meglehetősen nagy változékonyságot mutat, vajmi keveset segít a meghatározásban, különösen a fiatal példányoknál. Farokúszója enyhén heterocerk, alsó lebenye fejlettebb. Pikkelyei igen aprók, egész testét egyenletesen borítják be. A pikkelyszám valamennyi keszegféle közül a lapos keszegnél a legnagyobb, az oldalvonal pikkelyeinek száma 66—73. Háta rendszerint sötétkék színű, az oldalak élénk ezüstös csillogásúak. Hasa sárgásfehér, esetleg enyhén vörhenyes. A páratlan úszók világosszürkék, a páros úszók halványsárgák, feketén szegélyezettek. ELTERJEDÉS Elterjedési területe Európa középső és keleti része. Megtalálható az Északi-, Balti-, Fekete-, Azovi-, illetve a Kaszpi-tenger északi részébe ömlő folyók vízrendszerében: az Elbától az Urál-folyóig. Északon előfordul Svédország és Finnország déli részén. A Dunában egészen Bajorországig megtalálható, a Duna vízrendszerétől délre azonban hiányzik. BIOLÓGIA Hazánkban a lapos keszeg a nagyobb folyókban, az azokkal összeköttetésben álló holtágakban és a Balatonban él. Életmódjáról, vándorlásairól nagyon keveset tudunk. Az év nagyobb részét folyóvízi állománya az alsó szakaszokon vagy a csendesebb öblökben tölti. Télen rokonaihoz hasonlóan elvermel. Tavasszal nagy csapatokban vonul a folyók felső szakaszainak kiöntésein lévő ívóhelyekre. Tipikus nyíltvízi hal, amely csak az ívási időszakban tartózkodik partközeiben. Kedvező körülmények közt már hároméves korában eléri ivarérettségét, de rosszabb táplálkozási viszonyok esetén ehhez 5—6 év is szükséges lehet. Nálunk április végétől június elejéig ívik elöntött füves területeken. Az ikraszemek kb. másfél milliméteres átmérőjűek, erősen ragadósak. Számuk 20—70 ezer. A lárvák mintegy 12 nap alatt kelnek ki. A lapos keszeg embrionális- és lárvafejlődését részletesen Balon (1959) vizsgálta. Érdekes, hogy a többi keszegféléktől eltérően a lapos keszeg egész életében planktonevő marad. A plankton mellett nagyobb mennyiségben fogyaszt vízre hulló rovarokat, bentosz szervezeteket viszont csak elvétve. A lapos keszeg táplálékát elemezve a különböző szovjet vizsgálatok a bélcsatornában található rendkívül nagy mennyiségű kékalgára és detrituszra hívták fel a figyelmet, tehát olyan táplálékféleségekre, amelyeket csak kevés halfaj hasznosít. Növekedését hazai viszonyok között még nem vizsgálták. Balon (1967a)* Szlovákiában igen tág határok közt jelöli meg az egyes életévekben elért testhosszúságot, ami sorrendben a következő módon alakul: 45—137, 70—225, 95—243, 133—271, 177—285, 213—287, 239—278, 261—289 és 305 mm. Nálunk a lapos keszeg legfeljebb 35 cm-es testhosszt és fél kg körüli tömeget ér el. HASZNOSÍTÁS A lapos keszeg jelentőségét természetes vízi halászatunkban nehéz pontosan meghatározni, mivel a zsákmányban keveredik a többi keszegfélével. A lapos keszeg halászati szerepe azonban a külföldi — elsősorban szovjet — tapasztalatok szerint a nagyobb víztározók létesítésekor kerül előtérbe. Igényeit ismerve ez érthető is, hiszen a víztározók építésével olyan körülményeket teremtünk, mint amilyenekkel a folyók alsó szakaszai rendelkeznek. A frissen elárasztott víztározók planktonbősége az első években terített asztalt jelent a lapos keszegnek és más planktonevőknek. Ha az adott időszakban gazdaságilag értékesebb planktonevő nincs jelen megfelelő mennyiségben, akkor e táplálékbőség csak a keszegtömegben vagy áttétellel — 86
