Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
A KURTA BAING Leucaspius delineatus Heckel Egyéb neve nines. (16. színes ábra) LEÍRÁS Teste feltűnően megnyúlt, oldalról erősen lapított. Feje és szeme feltűnően nagy. Szája meredeken felső állású, alsó állkapcsa előreugró. Hátúszója a fejtől távol helyezkedik el. Kezdete valamelyest hátrább van, mint a hasúszók alapjának végénél húzott függőleges. A hátúszó alapjának vége egy függőlegesbe esik az alsóúszó kezdetével. A hát és a farok alatti úszó szegélye egyenes. A farokúszó mélyen bemetszett, szimmetrikus. A függőleges pikkelysorok száma 40—50, tehát kevesebb, mint a vele gyakran összetévesztett kúsznék. A közepes nagyságú, vékony pikkelyek halunk testéről köny- nyen leválnak. Oldalvonala a kopoltyútól számolva legfeljebb 12 pikkelyen látható, ezután megszakad. E jellegzetes, rövid oldalvonal alapján könnyen megkülönböztethető bármely más halfajtól. Háta zöldesbarna, ritkábban fekete, egyébként egész teste ezüst színű. A test közepén végighúzódó csillogó acélkék sáv teszi díszessé, akváriumi tartásra kívánatossá. Úszói színtelenek, csak a hasúszók enyhén sárgásak. ELTERJEDÉS Természetes elterjedési területének északnyugati határát a Rajna bal oldali mellékfolyói, délnyugati határát pedig a Duna vízrendszere alkotja. Hiányzik Dániából, a Skandináv-félszigeten egyedül Svédország legdélibb részén él. Megtalálható a Krím-félszigeten és a Kaukázusban. Keleten legtávolabb a Dvina és a Volga vízrendszerében fordul elő. Csalihalként behurcolták Belgiumba, ahol az utóbbi években meghonosodott. BIOLÓGIA Hazánkban a kurta baingot minden lassú folyású vagy állóvízben megtalálhatjuk, de általában más halfajok (pl. küsz) ivadékának vélik. Kedveli a sekély, áttetsző vizet, ahol csapatostól tartózkodik a növényzet tisztásain. A vízre hulló apró rovarokra azonnal rácsap, de egyébként óvatos, könnyen megriad. Táplálékában fontos szerepet játszik a növények élőbevonata, elsősorban az abban található apró rovarlárvák. Kisebb mennyiségben telepes algákat és planktonrákokat is fogyaszt. Igen hamar, már egyéves korában ivarérett. Csendes, de ritkább növényzetű öblökben ívik több részletben, áprilistól-júliusig. Egy-egy nőstény kis számú, 100—150 szem ikrát érlel. Az ikraszemek átmérője kb. 1 mm. Párban ívik, ragadós ikráját gyöngysorszerűen növények szárára, úszó levelek fonákjára, esetleg vízre hullott levelekre, fadarabkákra tapasztja. A nász befejeztével a tejes megkezdi az ikra gondozását, amely 4—5 napig, a lárvák kikeléséig tart. Ezzel a pontyfélék körében ritka magatartásformával ellensúlyozza a kurta baing ikráinak alacsony számát, biztosítja fajának szaporaságát. Az ikra védelméről tulajdonképpen nem beszélhetünk, csak gondozásáról. A hím egy31. ábra: A kurta baing levelekre rakott ikrafüzére [Balon 1967a* nyomán] 76
