Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
29. ábra: A jász lárva- és korai ivadékfejlődése [Koblickaja 1981* nyomán] 1. 7,9 mm-es lárva; 2. 8,5 mm-es zsenge ivadék; 3. 12,6 mm-es ivadék; 4. 21 mm-es ivadék Növekedését vizeinkben még nem vizsgálták, pedig horgászati jelentősége és a romló környezeti feltételekkel szemben mutatott alkalmazkodó képessége feltétlenül indokolja, hogy a jász biológiáját pontosabban megismerjük. Balon (1967a)* Szlovákiából a következő növekedési adatokat közli: Életév Testhossz (cm) Tömeg (g) Életév Testhossz (cm) Tömeg (g) 1 6 4,5 6 29 480 2 14 48 7 32 650 3 18 120 8 33 722 4 21 195 9 36 960 5 26 340 Meg kell jegyezni, hogy a fenti növekedési ütem jelentősen elmarad a Szovjetunió és Lengyelország tógazdaságaiban — kedvező táplálkozási viszonyok között — tapasztaltaktól. Hosszú életű halfaj, a szakirodalom szerint 18—20 éves példányok is előfordulnak. Bár a Szovjetunióból 8 kg-os jászokat is említ az irodalom, hazai viszonyok között 3 kg-ban jelölhetjük meg halunk maximális tömegét. A Duna budapesti szakaszán 1976-ban fogták a hazai horgászat rekordpéldányát, amelynek tömege 2740 g volt. HASZNOSÍTÁS Egész előfordulási területén becsben álló, sokhasznú halfaj, amely nálunk is nagyobb figyelmet érdemelne. Nagyobb folyóink halászzsákmányában jelentős szerepet játszik, de évente kifogott mennyiségét csak pontos felméréssel lehetne megállapítani, mert a statisztikában a „fehér halak” között szerepel. Folyóink szennyeződésével párhuzamosan valószínűleg növekedett részaránya a nyíltvízi halászat zsákmányában. A Dunán, a horgászat egyik legfontosabb halfaja. Nemcsak széles körű elterjedése teszi azzá, hanem élvezetes, sok helyütt egész évben folytatható horgászata is. Télen is gyakran kerül a horgászok szákjába. Horogra csalásának számos módja ismert, melyeket általában az jellemez, hogy a jászoknak könnyű, lebegő csalit igyekeznek a víz sodrását kihasználva felkínálni. A hosszú eresztékkel úsztatott apró horgot legjobb ügyesen, nagyobb gilisztacsokorban elrejteni. Csendesebb, háborítatlan vízterületeken, ahol kevésbé óvatos, legyező horgászattal a víz felszínén is megfogható. Az év második felében fenekező készségre is jól kap. A fenekezés jó módszere a nagyon könnyű készséget kézben tartva állandóan mozgatni, úsztatni a csalit, kapásra ingerelve a nagyobb jászokat is. Ez utóbbiak egyébként nagyon jól kapnak az apró körömvillantóra is, ha azt lassan, mélyebben vezetik. Van a jásznak egy különleges szép, de természetes vizekben igen ritka xantorisztikus változata, az arany orfa. Ezek a dekoratív halak a századforduló táján nagyon jól helyettesítették az egyre inkább terjedő akváriumokban az akkor még nehezen beszerezhető, drága trópusi halakat. Rendkívül igénytelenek voltak, csak tágas, napfényes medencét, oxigéndús vizet kívántak. Az aranyhalakat megelőzve — különösen Németországban — az arany orfák jelentős szerepet játszottak a kerti dísztavakban, medencékben is. Élénk színezetük mellett alkalmassá tette erre, hogy a vízbe hulló rovarokra várva gyakran tartózkodnak a felszín közelében, napos időben ritkán húzódnak a medence mélyére. Nálunk csak ritkán fordultak elő arany orfák a szobaakváriumban, de Dél-Németország- ban érdekes karrierjük kezdődött ezeknek az eredetileg „csak” díszhalaknak. Kikerültek tógazdasági tenyésztésbe. Napjainkban a Szovjetunióban és elvétve Lengyelországban is szerepel a jász a tógazdaságokban tenyésztett halak között. A Szovjetunióban kiemelik e hal alacsony igényeit a telelés során, hozamfokozó hatását, jó növekedését és nem utolsó sorban húsminőségét. A tenyésztéshez 1 kg körüli súlyú, 4—5 éves jászokat választanak ki. Telelőkben vagy külön erre a célra épített ívató tavakban rakják le ikrájukat a csoportosan kihelyezett orfák. A lárvák kikelése után mintegy 20—25 nappal kerül sor a lehalászásra, és az ivadék áthelyezésére 71
