Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
Az azóta eltelt időben a Tisza felső szakaszán és a Bodrogban is észlelték az amur természetes szaporodását, melynek eredményességét a folyók különböző évjáratokból álló, jelentős amurállománya is bizonyít. A pontos vizsgálati eredmények viszont még váratnak magukra. hogy a boglárkafélék kivételével az amurok szívesen eszik a vizeinkben tömegvegetációt alkotó növénycsoportok tagjait. Mivel az amur hasznosítása szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy melyik növényfajt fogyasztja szívesebben, világszerte számos vizsgálat történt e halfaj táplálék3. TÁBLÁZAT Az amur természetes szaporodásához szükséges környezeti feltételek (különböző szerzők nyomán, Stott és Cross 1973 közleményéből átvéve) Folyó Szerző Vízszintemelkedés Áramlás (m/s) Hőmérséklet (°C) ívási időszak Nyugati-folyó Kína Lin, 1935 12 óra alatt 1,3 m-nél több 1,0—1,6 26—30 május-június Tone, Japán Inaba és mtsai, 1957 24—48 óra alatt 0,6—1,3 m 0,6—1,2 20,9—30,4 általában július* Cso-sui, Tajvan Tang, 1963 A vízmennyiség 3—5-szörös növekedése 24 óra alatt 0,5—1,7 23—24 július Amu-darja, Szovjetunió Aliev, 1965 A vízhozam 2—2,5-szeres növekedése 1,3—2,4 19—21 valószínűleg április végétől Kubán, Szovjetunió Motenkov, 1969 — 1,3—2,2 20,8—22,2 június-július * 1956 júniusában 18,2 °C hőmérsékleten, előzetes vízszintemelkedés nélkül történt az ívás. A lerakás után térfogatát megsokszorozó amurikrában az embrionális fejlődés nem tart sokáig. A mesterséges keltetéshez legjobbnak minősített 22—25 °C hőmérsékleti tartományban 32—36 óra alatt kelnek ki az amur lárvái (Antalfi és Tölg 1972). Nagyságuk ilyenkor mintegy 5 mm. Táplálékot további 4—5 nap elteltével vesznek fel először, miközben már 8 mm-es testhosszt értek el (Antalfi és Tölg 1972). Az első menüt apró zooplankton alkotja. Később a planktonfogyasztás fokozatosan csökken és bentosz szervezetek — árvaszúnyoglárvák — kerülnek előtérbe. Magasabb- rendű növények fogyasztását már 2 cm-es amuroknál is megfigyelték, de csak 5—6 cm-es testhossz elérése után válik meghatározó jelentőségűvé a növényi táplálék. Bizonyos mennyiségű állati eredetű táplálékot viszont az amur később is igényel. A növényevő amurok nem túlságosan válogatósak. Jól bizonyítják ezt Pénzes és Tölg (1966) akváriumi kísérletei, melyek során megállapították, szelektivitásának meghatározására. E vizsgálatok során több száz növényfaj vonatkozásában tesztelték halunk különböző korosztályait. Az eredmények az alkalmazott kombinációk nagy száma és az eltérő vízhőmérsékleti értékek miatt nehezen összegezhetők, leginkább Shireman és Smith (1983) munkája alapján tekinthetők át. Az amur hideg vízben nem táplálkozik. 13 °C hőmérsékleten már megindul gyengén a táplálkozás, de az étvágy csak 20 °C fölött számottevő. 25—30 °C vízhőmérsékletnél az amur testsúlya 100—120%-át kitevő vízinövényt is elfogyaszt naponta (Antalfi és Tölg 1972). Mind az ivadék, mind a kifejlett példányok csapatosan keresik táplálékukat. Folyóvízi állományok esetében az intenzív táplálkozás időszakát az amurok az ártereken és holtágakban töltik. Az amur növekedéséről a 4. táblázatban közlünk tájékoztató adatokat. A kínai irodalom szerint 50 kg-os, Nikolszkij (1950)* szerint 32 kg-os 4. táblázat Tájékoztató adatok az amur növekedési üteméről (Antalfi és Tölg 1972 könyvéből átvéve) Vidék 1. nyár Tömeg (g) 2. nyár után 3. nyár Szerző Kína 30—100 200-250 1500- 3000 Ni Da Su, 1962 Amur-folyó 5 150-260 200- 300 Nikolszkij, 1954 Moszkvai kerület 15-25 200—250 800— 900 Szuhoverhov, 1959 Türkménia 20—420 360—850 1940-3100 Aliev, 1961 Románia 15-25 200—850 800—1800 S. C. P. P. kutatások, 1962 Magyarország (tógazdaságok) 20-150 250—1800 100— 4000 Pénzes és Tölg, 1966 62
