Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Angolnafélék családja – Anguillidae
59. ábra: Az angolna lárvájának hosszúság-változása (mm-ben) az óceáni vándorlás során Schmidt nyomán [Gönczy és Tahy 1985 könyvéből átvéve] A nemek meghatározása és az állományok ivararányának tisztázása az angolna esetében rendkívül problematikus. A kérdés megoldása gazdasági szempontból igen nagy jelentőségű volna. Részben azért, hogy sikerüljön megtalálni a továbbnevelés szempontjából legjobb népesítő anyagot, részben pedig azért, hogy lehetővé váljék az angolna növekedési ütemének pontosabb vizsgálata az édesvizekben. Régebben az úgynevezett Syrski-féle szerv jelenlétét tekintették a hím ivar minden kétséget kizáró bizonyítékának. E szerv a felbontott angolnában jól felismerhető, jelenléte esetén az állatot a növekedési vizsgálatok során a hím ivarűak csoportjába sorolták. Sinha és Jones (1975) azonban mikroszkopikus vizsgálatok során Syrski-féle szervekben ikrakezdeményeket talált, s azok alapján kétségbe vonta a korábbi ivararány-meghatározások pontosságát, különösen a kisebb példányok esetében. Érdekes, hogy 20 cm-nél kisebb, bizonyítottan nőstény angolnát ez ideig még senki sem talált. Ennek oka, hogy az angolnák ivari differenciálódása viszonylag későn következik be, a nemek meghatározása általában csak a 25 cm-es testhossz elérése után lehetséges. A jelenség magyarázatára a szak- irodalomban számos, egymásnak ellentmondó nézettel találkozunk. A fő kérdés, hogy az angolna ivara milyen mértékben determinált örökletes alapon, és milyen mértékben képesek azt befolyásolni a környezeti viszonyok. Akad olyan szélsőséges nézet is, amely szerint az angolnák neme genetikailag egyáltalán nem meghatározott, az teljes mértékben a környezeti viszonyok függvénye. A kedvezőtlenebb viszonyok közt növekedő ivadékból hím példányok, a táplálékban gazdag édesvizekben felnevelkedőkből többnyire nőstények válnak. Az előbbivel mereven szembenálló vélemény szerint az angolna neme genetikailag meghatározott. A tengert elhagyó ivadék az adott nemre jellemző élőhelyet foglalja el, a leendő hímek a félsós tengeröblöket, a leendő nőstények az édesvizeket. Ez utóbbihoz hasonló elvet vall Sinha és Jones (1975) is. Szerintük a gyorsabb növekedésű, s ez okból több táplálékot igénylő, nőstények kénytelenek feljebb vándorolni. A kevésbé táplálékigényes leendő hímek viszont a sűrűbb állományban is megtalálják élet- feltételeiket. A felvándorolt vagy telepített angolnák 2—20 évet töltenek el az édesvizekben. Ez az intenzív táplálkozás, növekedés, az ivartermékek kifejlődésének az időszaka. Az édesvízben élő angolnák táplálékának összetétele rendkívül változatos. Elalunk e szempontból is rendkívüli alkalmazkodó képességről tesz tanú- bizonyságot. Általában bentosz szervezetekkel és csak kisebb mértékben apró halakkal táplálkozik. 146
