Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)

Csíkfélék családja – Cobitidae

S. a. aralensis (az Aral-tó vízgyűjtő területén). Egyes kőfúró csík-formákat a különböző közle­mények, hol alfajoknak, hol önálló fajoknak ír­ják le. Mivel a probléma halászatbiológiai szem­pontból nem különösebben jelentős, részletes ki­fejtésével itt nem foglalkozunk. Az érdeklődők fi­gyelmét viszont felhívjuk Bacescu és Busnitza (1946), Jászfalusi (1948, 1951), Drenszki (1950)*, Olíva, Balon és Frank (1952), Bänärescu, Nal- bant és Chelmu (1972), valamint Harka (1986) munkájára. BIOLÓGIA A kőfúró csík a folyók sodrásos, mély, kavicsos medrének lakója, ezért is kerül elő ritkábban, mint a többi csík faj. A balcanica inkább a hegyvidéki folyóvizekre, a bulgarica az alsóbb szakaszokra jellemző. Jászfalusi (1948) szerint az előbbi alfaj leginkább a 2 m-nél mélyebb vizekben fordul elő, a Dunában a Kazán-szorosnál 20 méteres mélység­ben is megtalálható. Oxigénigénye rendkívül nagy. Táplálékát — melynek pontos összetételét nem ismerjük — éjjel keresi. Két év alatt éri el ivarérettségét. Ikráinak száma — a szakirodalom szerint — viszonylag ala­csony. Egy-egy ikrás legfeljebb 300 ikrát rak le. Szaporodásbiológiáját egyébként részletesen még nem vizsgálták. A hímek a nőstényektől a test­oldalon levő jellegzetes megvastagodás alapján kü­lönböztethetők meg. Ez az ivari különbség képezte az alapját a Sabanejewia nem elkülönítésének a Cobitis fajoktól (Vladykov 1928, 1929). Az ívási időszak áprilistól júniusig tart. A Duna főmedré­ben élő bulgarica-állománynál megfigyelték a ki­sebb mellékfolyókba történő ívási vándorlást (Bacescu és Busnitza 1946). Növekedési ütemét nem ismerjük. A legnagyobb példányok testhossza 10 cm. HASZNOSÍTÁS Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, nem ismer­jük azonban azt a szerepet, amelyet sajátos élőhe­lyének, a folyómedrek táplálékkészletének haszno­sításával a táplálékhálózatban betölthet. Fogását természetvédelmi jogszabály tiltja. IRODALOM Bacescu, M., Busnitza, T., 1946. Cobitis bulgarica Drensky. (Un poisson nouevau pour la fauné de la Roumanie.) Notationes Biologicae 4:125—134. Bänärescu, P., Nalbant, T. T., Chelmu, S., 1972. Revisi­on and geographical variation of Sabanejewia aurata in Romania and the origin of S. bulgarica and S. ro- manica (Pisces, Cobitidae). Annotationes Zoologicae et Botanicae, Bratislava, No. 75. Cvetkov, V. I., 1972. Csuvsztvitelnoszt ojuna Misgurnus fossilis (L.) k izmenenijam davlenija. Vopr. Ichtiol. 12: 950—953. Harka Á., 1986. A törpe csík (Cobitis aurata Filippi, 1965). Halászat 32:24. Jászfalusi, L., 1948. Cobitis aurata bulgarica Drensky, eine neue Fischart für die Fauna Ungarns, nebst allge­meinen Bemerkungen über die Cobitis-Arten. Fragm. Faun. Hung. 9 (1): 15—20. Jászfalusi, L., 1951. Die endemischen Cobitis und Gobio-Arten der Tisza, sowie ihrer Nebenflüsse. An­nál. hist.-nat. Musei Nat. Hung. N. S. 1:113—125. Libosvársky, J., 1957. On the ecology and reproduction of the stone-loach Nemacheilus barbatulus (L.). Zool. Listy 6:367—388. Lodi, E., 1968. Polimorfismo e livree sessuali di Cobitis taenia (Osteichthyes, Cobitidae). Boll. Zool. 36:157— 164. Mills, C. A., Eloranta, A., 1985. Reproductive strategies in the stone loach Noemacheilus barbatulus. Oikos 44:341—349. Oliva, O., Balon, E., Frank, S., 1952. K systematice na- sih sykavicu Cobitis L. Vestn. Ceskoslov. Zool. Spot. 16:271—297. Rolik, H., 1959. Cobitis aurata (Filippi, 1865) — koza zio- tawa, nowy gatunek w zlewisku Morza Baltyckiego. Fragm. Faun. (Warszawa) 8 (26):411—420. Sauvonsaari, J., 1971. Biology of the stone loach (Noe­macheilus barbatulus L.) in the lakes Päijänne, southern Finland. Ann. Zool. Finn. 8:187—193. Smyly, W. J. P., 1955. On the biology of the stone loach Noemacheilus barbatulus (L.). J. Anim. Ecol. 24:167—186. Starmach, J., 1966. Über Fortpflanzung und entwick- lung der Bartgundel (Noemachilus barbatulus L.) Während der Embryonal- und Larvalperiode. Acta Hidrobiol. (Kraków) 8:111 —122. Vladykov, V., 1928. Über sekundären Geschlechtsdi­morphismus bei unseren Cobitiden. Zool. Jahrb. Abt. Syst. 55:147—162. Vladykov, V., 1929. Sur un nouveau genre de Cobitides Sabanejewia. Bull. Mus. Nat. Hist. Natur. Paris 1:85—90. 131

Next

/
Thumbnails
Contents