Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Csíkfélék családja – Cobitidae
hasról teljesen hiányoznak. Oldalvonala a törzs teljes hosszúságában jól látható. A 17—18 sugárból álló farokúszó szegélye egyenes vagy enyhén homorú. Alapszíne az élőhelytől függően változó lehet, általában a hát sötétbarna, az oldalak sárgás alapon kisebb-nagyobb barna foltokkal márványozottak, a has piszkosfehér. Az úszók közül a hátúszó és a farokúszó foltokkal díszített. ELTERJEDÉS A kövi csík Eurázsia viszonylag nagy területén talál magának kedvező élőhelyet. Szibériában és szinte egész Európában megtalálható. Északon, Skandinávia déli részén, a Brit-szigeteken (Észak - Skócia kivételével) alakultak ki állományai. Délen hiányzik az Ibériai-félsziget nagyobb részéről, az Appennini-félszigetről és a Balkán legdélibb területeiről. Önálló alfajait különböztetik meg az Ohridi-tó- ban (N. b. struranyi), a Vardar-medencében (N. b. vardarensis) és a Terek-folyó vízgyűjtő területén (1V. b. caucasicus) (Lelek 1980)*. BIOLÓGIA Tipikus élőhelyét az oxigénben gazdag, kemény aljzatú patakok, kisebb folyók képezik, de néhol tavakban is megtalálható. Az állóvízi populációk kialakulása inkább az előfordulási terület északi részére jellemző. Hazánkban hegyipatakok és kisebb folyók lakója. Ezen belül megtaláljuk a szabadabb, napsütötte szakaszokon (ahol elsősorban éjjel aktív) és növényzettel övezett, árnyékos vizekben. Ahol megél, ott sűrű állománya alakul ki, egyes patakrészeknek legfontosabb, gyakran egyedüli halfajta. Libosvársky (1957) szerint a vizek szerves eredetű szennyeződéséhez viszonylag jól alkalmazkodik, így különösen ott alakulhat ki jelentős állománya, ahol a ragadozó pisztrángfélék helyét a kevésbé igényes pontyfélék (domolykó, paduc) foglalják el. Kedvező élőhelyi viszonyok közt egyetlen év elegendő az ivarérettség eléréséhez, csak kedvezőtlen táplálkozási feltételek mellett tarthat e folyamat két évig. Az ívási időszakban — amely általában áprilistól júniusig tart — a kövi csíkok színezete élénkebbé válik. Az ívás pontos idejét igen nehéz meghatározni, egyrészt azért, mert az egyes élőhelyeken más-más időpontban éri el a víz a kívánt magas hőmérsékletet (17—20 °C), másrészt az ívás, néhány hetes intervallumokkal, általában három részletben történik. A faj így alkalmazkodik élőhelyének változó körülményeihez, amelyek egyegy ívási turnus teljes eredményét tönkretehetik. A nőstények összesen 3—5 ezer szem ikrát érlelnek, melyet sűrű növényzetre, algaszőnyegre, gyökerekre vagy áradás által elöntött fűcsomókra raknak le 20—30 cm vízmélységű részeken. A faj biológiájával kapcsolatban rendkívül részletes vizsgálatokat végeztek Angliában (Smyly 1955), Csehszlovákiában (Libosvársky 1957) és Finnországban (Sauvonsaari 1971; Mills és Elo- ranta 1985). Starmach (1966) akváriumi megfigyelései szerint 19,9 °C hőmérsékleten 4 nap alatt kelnek ki a mintegy 4 mm-es lárvák, amelyek további 3 nap elteltével kezdik meg önálló táplálkozásukat. A lárvák légzését segítő kopoltyúbojtok viszonylag rövidek, a kopoltyúfedél alatt maradnak, és kéthetes kor után el is tűnnek. A növényi és állati planktont fogyasztó ivadék még hónapokig a sekély szélvizekben marad. Az első évben növekedése igen gyors, később viszont nagyon lelassul. A szakirodalom szerint 16 cm-es nagyságot is elérhet halunk, hazánkban azonban maximális mérete 12—13 cm. A növekedés gyorsaságáról — hazai vizsgálatok hiányában — Balon (1967a)* Szlovákiából közölt tájékoztató jellegű adatai állnak rendelkezésre, melyek a következők: 1. év 8 cm, 2. év 11 cm; 3. év 12 cm; 4. év 13 cm. A hímek gyorsabban fejlődnek és általában nagyobb méreteket érnek el, mint a nőstények (Berg 1948/49*; Libosvársky 1957). A kövi csík az élőhelyén megtalálható, táplálékként hasznosítható anyagok minden fajtáját felveszi. A fő táplálékát képező bentosz és zooplankton szervezeteken kívül állati hullákat, növényi törmelékeket, a víz által sodort szerves üledéket is fogyaszt. Alkalmi jelleggel más — általában gazdaságilag nem értékes — halfajok ikráját is megdézsmálja. Ikrarablásával olykor a pisztrángok természetes szaporodását is meggátolhatja. HASZNOSÍTÁS Közvetlen gazdasági jelentősége nincs. Ahol a pisztrángfélékkel együtt fordul elő, azok rendkívül fontos táplálékát képezi. Fogását vizeinkből törvény tiltja, de emberi fogyasztásra hazánkban korábban sem jött számításba. Húsa egyébként nagyon zsíros, de ízletes. Kultúrtörténeti érdekessége e halfajnak, hogy régebben Csehországban kisebb tavakban haszonhalként tenyésztették. Horgászati szempontból védetté nyilvánítása előtt volt némi jelentősége, igaz nem mint zsákmány, hanem ragadozók fogásához használt csalihalként. Nálunk harcsázáshoz használták, a környező országokban még napjainkban is horogra 126
