Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői

Számolni kellett természetesen azzal is, hogy az állam- igazgatási gépezet kétségbe vonja adataik pontosságát, ezért az uralkodóhoz intézett javaslatokhoz hozzácsatolták néhány katonai személy és szakértő véleményezését is, akik jól ismerték a tényállást a Középső-Dunán. A csatornaépítést többek között támogatta a sajkási zászlóalj parancsnoka, Pemler őrnagy is, aki azt állította, hogy Bácsföldvártól Bezdánig 22 nappal rövidül a hajózás.13

A csatorna építésének hasznosságát felsorolva a Kiss fivérek megemlítették, hogy Pétervárad és Bezdán között rendkívül veszélyes a hajózás, így a csatorna által elkerülhető „a hajózás szempontjából legveszélyesebb Duna-szakasz”. A Duna medrében itt már több millió forint fekszik, emlékeztettek, mert 1791. október 11-én Apatinnál két nagy hajó elsüllyedt.

A csatornán, a Dunával ellentétben, az év minden szakában biztonságosnak ígérkezik a hajózás. Elkerülhető a nagy esőzések és árvizek okozta fennakadás, ami esetenként három hónapon át is lehetetlenné tette a hajózást. A csatornán, állították a Kiss fivérek, nem lesz szükség kényszermegállásra sem az erős szelek miatt.

Abban az időben, amikor a Kiss fivérek beterjesztették javaslatukat, a Dunának ezen a szakaszán még nem voltak töltések. Amint huzamosabb ideig tartó esőzés volt vagy a folyó kiöntött, az alacsony part menti terepeken lehetetlenné vált a közlekedés a hajóvontatás céljaira kiépített utakon is. A csatornán, amelyet magas füves töltéssel szegélyeznek, ilyesmi nem fordulhat elő, írták a Kiss fivérek. A csatorna csendes vizén a hajókat mindkét irányban, az év minden szakaszában vontatni lehetne, kivéve erős fagyok idején, amikor a mesterséges víziutat jég borítja.

A hajózás nehézségeiről ezen a Duna-szakaszon még meggyőzőbben írnak a hajózási szakértők a javaslat mellékletében. A Dunát jól ismerő hajósok véleményét az államtanács is elfogadta.

Joseph Ratt szegedi hajótulajdonos14 elmondta, hogy 4 068 mázsa állami kincstári sóval megrakott tölgyfahajója nem mesz- sze Apatintól egy vízbe döntött fának ütközött és elsüllyedt, így a teljes rakomány kárba veszett. Hasonló körülmények között süllyedt el Csebonics ezredes hajója is néhány nappal később Apatin és Monostor között, 3 000 mázsa búzával. Ratt szerint

13. C. U. r. Nr 731., 33. füzet, 1792. VI1I./73. szám, 131—132. föl.

14. Németül: Schiffmeister, tulajdonképpen hajótulajdonos.

92