Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért

Mikoviny nemcsak térképész, hanem széles körű műveltséggel rendelkező szakember is, Magyarország legkiemelkedőbb bányászati szakembere, hidrotechnikus, hídépítész, matematikus, de jártas volt a mechanikában is. A XVIII. század közepén gyakori volt a technika több területén is képzett szakember. A technikai tudományok közötti szakosítás első szakasza még mindig nem fejeződött be. A matematikai és mértani iskolák tanulói rendszerint általános, széles körű tudással voltak felvértezve, de csak a gyakorlatban lettek egyes technikai ágazatok szakértői. Az az időszak ez, amikor az építészetet és hidrotechnikát jórészt művészetnek [például: Wasserbaukunst) tekintették. A „művészet”, melyben a tapasztalat és kezdeményezőkészség, a matematika és mértan ismeretének kíséretében az elsődleges szerepet játszották, fokozatosan technikai tudománnyá kezd fejlődni. A „művészetekből” fejlődnek ki a technikai tudományok egyes ágai.

Az elkülönülés és szakosítás folyamatát a gyakorlat mind nagyobb és összetettebb szükségletei serkentették, ami viszont egyenes okozati összefüggésben állt a termelőerők fejlődésével. Hatása a kontinensen is észlelhető, a XVIII. század közepén Angliában kezdődő technikai forradalommal. A technikai haladás a XVIII. századi Ausztriában csakis nagyszámó technikai szakemberrel volt elérhető, a szakembereket pedig jobb, új iskolák megalapításával lehetett képezni. A XVIII. században Ausztriában a technikai káderek és általában a szakemberek iskoláztatását korszerűbb alapokra helyezték. Mielőtt még folytatnánk a Habsburg-birodalom területén folyó szakoktatás fejlődésének ismertetését, szükség mutatkozik megismerkednünk egy, az általános oktatásra vonatkozó határozattal.

Az 1774. december 6-án meghozott intézkedéssel Mária Terézia minden helységben elemi iskola létesítését és minden gyerek, fiú és lány oktatását rendelte el. Egyidejűleg végrehajtották a középiskolák átszervezését, és jelentősen csökkentették az egyház befolyását, amely a középkorban a teljes iskola- rendszert ellenőrzése alatt tartotta. A főiskolákban, mint már említettük, a jezsuiták befolyása erős volt. Ezt a rendet szintén 1774-ben szüntették be, és elkobzott vagyonuk lett az iskolák megsegítését szolgáló alap anyagi támaszpontja. Mária Terézia intézkedése fordulópontot jelentett az osztrák abszolutizmus iskolapolitikájában, ami korántsem jelenti azt, hogy az iskoláztatás terén a továbbiakban minden zökkenőmentesen folyt, és az államosított iskolák teljesen megszabadultak az egyház befolyása alól. A lényeg, hogy új utat nyitottak, hogy teljesen kizárták a hatalmas jezsuita rend és részben az egész egyház befolyását.39

39. Szekfű Gyula, Magyar történet, III. kötet, 134. és 140. o.

77