Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

nem köthetjük egyes uralkodók, így II. József személyéhez és politikai reformjaihoz sem, még ha ő alakította is ezt a folyamatot, igyekezvén a mozgást felgyorsítani, de nem azért, hogy aláássa, hanem hogy megerősítse a hűbérrendszert és az abszolút császárság hatalmát és a monarchia nyugati részének egyeduralmát a gazdaságilag elmaradott keleti vidékek felett. Egyébként, ahogyan II. József cselekedett, az az abszolút monarchia természetrajzát, ellentmondásos jellegét tükrözi.

A mély ellentéteket persze nem ismerték fel sem a megteremtői, sem a támogatói, de ellenfelei és a magyar nemesség köréből származó ellenségei sem. Ez utóbbiak nemsokára megértették, hogy a központi hatalomnak és a gazdaság (egyebek közt a vízgazdaság) központi irányításának egy bizonyos (nem is kis) fokát meg kell hagyni a jozefinizmus bukása után is.

A magyar nemesek, akik fellázadtak II. József ellen, a „kalapos király" halála után összehívták az országgyűlést, felgyújtották a földmérések anyagát, amely szerint az adót fizették, visszaállították a megyeigazgatási rendszert, megszilárdították helyzetüket a helytartótanácsban és a magyar kamarában, de belátták, hogy saját osztály- és gazdasági érdekeik veszélyeztetése nélkül nem szakíthatnak a bécsi központi közigazgatással, így a bécsi udvar gazdaságpolitikája lényeges változások nélkül folytatódott, s ennek nagy jelentősége volt a Duna—Tisza-csa- torna építésében is.

A francia forradalom győzelmével befejeződött az abszolút „felvilágosult monarchia”, mint világtörténelmi csoda történelmi szerepe. Az abszolutizmus a további fejlődés kerékkötőjévé vált, a politikai reakció támaszpontjává és az ellenforradalom fegyverévé. II. Ferenccel befejeződött a Habsburg-birodalom úgynevezett felvilágosult abszolutizmusának korszaka.26 Az előző évtizedek gazdaságpolitikájának alapvívmányai azonban megmaradtak. Mi több, ez a politika II. Ferenc idejében a magyar nagy- birtokosokra támaszkodva fokozottabban érvényesült. Eközben legtöbb figyelmet a gabonakivitelnek szenteltek, amiben a magyar hűbérurak érdekeltek voltak, mert a XVIII. század nyolcvanas éveinek közepétől a gabonatermelés állandóan növekedett, így 1786 és 1800 között Magyarország gabonakivitele meg26. »1793 kezdetén világossá vált, hogy a felvilágosult abszolutizmus kora befejeződött. 1793-ban felújították a rendőrségi minisztériumot, amelynek elsődleges feladata a (francia — N. P.) forradalommal szimpatizáló személyek ellenőrzése és büntetése volt... Az udvar feladta reformterveit, a magyar feudálisok feláldozták függetlenségi törekvéseit... Nem volt tehát akadálya annak, hogy együtt működjenek érdekeik megvédésére.« Benda K. i. m., 218. o.

48