Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XVIII. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna, mint a nagyszabású Duna–Tisza–Duna vízrendszer szerves része

vizek feltörése is jellemezte, amelyek hatalmas termőterületeket öntöttek el. Ezek a körülmények is elősegítették annak a döntésnek a megszületését, hogy minél előbb hozzá kell fogni a DTD Vízrendszer megépítéséhez, szem előtt tartva az árvíz- védelmet, csakúgy mint az öntözést, a belvizek levezetését, de a hajózást is. A projektum készítésébe fokozatosan egyre több szakember kacsolódott be, kifejtve és kiegészítve Nikola Mirkov alapelgondolását, de mindig híven kitartva alapvető koncepciója mellett, nevezetesen, hogy komplex, átfogó és egységes megoldást kell találni a Közép-Duna-medence jugoszláviai szakasza s az egész Közép-Duna-medence, mint vízgazdálkodási, hidrológiai és földrajzi egység valamennyi hidrológiai és vízgazdálkodási problémájának megoldására.

3. A NAGYSZABÁSÚ ÚJ VÍZRENDSZER MEGÉPÍTÉSE

A DTD Vízrendszer építése 15 évig tartott, és 1972-ben fejeződött be. Egyes szakaszokon azonban ezután is dolgoztak. E tizenöt éves időszak alatt 960 kilométer ossz hosszúságú csatornahálózat épült. Ehhez a hálózathoz viszonyítva a Kiss-fivérek csatornája miniatűr méretű volt, de mégis figyelembe kell venni, hogy a Duna-Tisza-Duna csatorna a gerincét képezi a DTD Víz- rednszernek, a Duna-Tisza csatorna pedig ennek nyugati, bácskai felét. A Duna-Tisza csatornát, hogy az átfogó vízrendszer részeként szolgálhasson, kimélyítették, kiszélesítették és részben rekonstruálták. A Becsétől Bánáton át Banatska Palankáig kiásott csatorna 147,3 km hosszúságú, tehát hosszabb a Bácskában levő régi Duna-Tisza csatornától.

Amint azt a Duna-Tisza-Duna Vízrendszer térképén láthatjuk, a Kiss-fivérek csatornájának a Bezdántól Verbászig terjedő szakaszon növelték áteresztőképességét; egy viszonylag kis részen, Verbász és Szenttamás között, a csatornát radikálisan rekonstruálták; Szenttamástól Bácsföldvárig kisebb építési beavatkozásokat eszközöltek, míg a Bácsföldvártól a csatorna Becsénél levő tiszai torkolatáig terjedő rövid szakaszt érthető okokból szintén radikálisan rekonstruálták.

A DTD Vízrendszer alapját, mint említettük, a 960 km ossz hosszúságú nagycsatornákból álló csatornahálózat alkotja, ezeken 51 nagy hidrotechnikai műtárgy, 24 vízrekesztő, 16 hajózsilip, 5 védő vízrekesztő és 5 szivattyútelep található, amelyek 500 000 hektár kiváló bácskai és bánáti mezőgazdasági földterületet öntözhetnek. A DTD Vízrendszer csatornahálózatának, Bácskában és Bánátban egyaránt, része lett néhány korábban, a XVIII., a XIX. és XX. században épült csatorna. Az alábbi táblázat ismerteti az újonnan épült csatornahálózat hosszát, valamint az elvégzett rekonstrukciókat.

477