Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XVII. fejezet. A világ csatornái és útjai történetének rövid vázlata. Összehasonlító áttekintés

A szigorú társadalmi és műszaki fegyelem, s ezenkívül persze e társadalmak sajátos feudális hierarchiájának a tiszteletben tartása arra a felismerésre vezethető vissza, hogy az öntözőművek és a vízgazdálkodási rendszerek kártyavárként omlanak ösz- sze, ha megszegik a szigorú magatjartásti szokásokat. Ez veszélybe sodorná az egész hidrotechnikai rendszert és ugyanakkor aláásná minden egyes család szerény, de viszonylag stabil anyagi feltételeit — azét a családét, amely lényegében egy kis szövetkezet, ahol a földművelés és a háziipar harmonikusan kiegészítette egymást és permanensen reprodukálta önmagát változatlan formában.2

E társadalmak uralkodó struktúrái a kizsákmányoló szerep mellett bizonyos társadalmilag hasznos funkciókat is betöltötték az öntözőrendszerek helyes működése és a csatornák karbantartása kapcsán. A közvetlen mezőgazdasági termelők, a parasztok széles tömegei évezredeken és évszázadokon át természetbeni járadékkal adóztak a feudális uraknak, Kínában pedig a magas fokon centralizált államnak is. Ezt a járadékot el kellett szállítani a begyűjtő helyekre, ezért az öntözőcsatornák mellett hajócsatornákat is kellett építeni és hajózhatóvá kellett tenni a folyókat.

A hatalmas területek és a számos nagy folyó miatt Kínában a vízi szállítás döntő jelentőséget kapott.3 A szárazföldi közlekedés háttérbe szorult. Kína a sajátos éghajlati feltételek, földrajzi fekvése és demográfiai jellegzetességei és mindenekelőtt társadalmi-politikai berendezése miatt a tömeges folyami és csatornahajózás hazája lett. I. e. 215-ben építették fel azt az igen fontos hajócsatornát, amely hamarosan a Csodálatos szállítási csatorna (kínai nyelven: Csin ili Tang) nevet kapta. Si Fu vízépítész tervezte és építette Kvangszi tartomány hegyvonulatán át, hogy ösz- szekösse Észak-, és Dél-Kína folyami közlekedését. A Csodálatos csatorna hossza 3 angol mérföld (4,8 km) volt. A Hsziang folyóból indult ki és a Li folyó egy mellékfolyójába torkollt. A Li folyót 17,5 mérföld (28 km) hosszúságban csatornázni kellett, hogy hajózhatóvá váljon. A Hsziang és a Li folyó közötti egy újabb, mindössze 32,8 km hosszú csatorna megépítésével Si Lu mérnöknek sikerült megoldania a déli és az északi kínai folyórendszer ösz2. Az angol gyarmatosítók Indiai elfoglalása után megkezdték a régi indiai társadalom ösztönösen kifejlődött társadalmi és vízgazdálkodási alapjainak a lerombolását. Angol példára kisebb farmokat és kapitalista mező- gazdasági vállalatokat hoztak létre, megszüntették a föld ősi közösségi tulajdonát és ezáltal nagy árvizeket és katasztrófákat idéztek elő. Marx K., A töke, III. kötet, III. könyv, 314. o., Budapest 1978.

3. Kínában sajátos időjárás uralkodik. Déli része, amely az ország egyhar- madát teszi ki és ahol a lakosság kétharmada él, igen gazdag csapadékban, míg az északi vidékeken, ide tartozik Peking is, az időjárás száraz. A Sárga folyó felső szakaszából hatalmas mennyiségű hordalékot hoz magával. Több nagy folyó az ország déli része felé folyik.

455