Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XVI. fejezet. Epilógus. A csatorna megteremtőinek sorsa a társaságból való elbocsátásuk után

XVI. FEJEZET EPILÓGUS A CSATORNA MEGTEREMTŐINEK SORSA A TÁRSASÁGBÓL VALÓ ELBOCSÁTÁSUK UTÁN 1. A KISS FIVÉREK MUNKÁSSÁGÁNAK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE Kiss József és Gábor, rákényszerülve, hogy elhagyják mind­két csatorna — a Duna—Tisza- és a karlovaci csatorna — építő­helyét, kínos helyzetbe kerültek. A kutató, bármennyire is igye­kezett pártatlan maradni, nem lehet közömbös sorsuk és az őket ért egyéni katasztrófa iránt. A rájuk zúduló bajok és súlyos csa­pások nem voltak a véletlen művei, annak a kornak a sajátossága­iról tanúskodnak, amelyben éltek. A Duna—Tisza-csatorna befejezése, forgalomba bocsátása és az a szerep, amelyet a csatorna később betöltött, azt bizonyít­ja, hogy elgondolásuk műszaki és gazdasági szempontból egy­aránt teljesen helytálló volt. A Kiss fivérek és úttörő vállalkozá­suk szempontjából ez nagy elégtétel és diadal volt, az őket sújtó személyes tragédia ellenére. Ha nem is maradéktalanul és nem is úgy, ahogyan ők elképzelték, de mégis valóra vált az a javas­latuk, hogy meg kell javítani és megkönnyebbíteni az összekötte­tést Karlovac és a kvarneri kikötők között. Szakemberekként ők voltak a megálmodói, kezdeményezői, tervezői és első építői a Közép-Duna-medence legnagyobb műsza­ki vállalkozásának egészen a római időktől kezdve — vagyis az időtől, amikor az i. sz. II. évszázadban Traianus császár uralko­dása idején rekordidő alatt megépítették a Dunát átívelő hidat a Vaskapunál, a damaszkuszi Apolodarnak, a nagy római építész­nek az irányításával. A Kiss fivérekkel kezdődik a nagyszabású vízépítészeti mun­kálatok kora a Közép-Dunán és mellékfolyóin. Ez a szakasz folytatódik a XIX. század egész folyamán, és átnyúlik a XX. szá­zadba is. A Duna—Tisza-csatorna tervezői és kezdeményezői kor­437

Next

/
Thumbnails
Contents