Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

tőke 30 százalékát kötelezően befizeti hat hónap leforgása alatt. Az újonnan alakított részvénytársaságnak munkálatokat kellett végeznie, hogy a Duna—Tisza-csatornát ismét hajózható állapotba hozza, emellett rekonstrukciót kellett végrehajtani a bejárati és a kijárati részen is. A törvény kötelezte a koncesszió tulajdonosát, hogy Kis-Sztapárnál egy új csatornát építsen, amely elsősorban az öntözés, de a hajózás céljait is szolgálja, Újvidéknél ömlik a Dunába, közben érinti Ókeresztúrt, Torzsát és Kulpint, s összesen 69 kilométer hosszú lesz. A csatornát tehát ingyenesen engedték át, azzal a feltétellel, hogy hajózható állapotba hozzák, rekonstruálják és kibővítik.

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Duna— Tisza-csatornát a koncesszió lejárta után elhanyagolták, s így olyan helyzetbe került, amely nem tette lehetővé a zavartalan hajózást. A koncesszió odaítéléséről szóló törvénnyel azt is előirányozták, hogy a csatornát ásnak Bajától Bezdánig, a Duna— Tisza-csatorna vízzel való ellátása céljából, továbbá kiépítik a már említett csatornát Kis-Sztapár és Újvidék között. A Bajától Bezdánig húzódó csatorna 44,4 km hosszú lett, a Bezdán—Becse- csatorna a rekonstrukció után 123 km hosszúságú volt.46

A koncesszió tulajdonosának sikerült részvénytársaságot alapítania 13,5 millió forintos tőkével. Az angol tőke 72,5 százalékkal vett részt, míg a részvények 28 százaléka a magyar kormány kezében volt A helyzet változatlan maradt az Osztrák— Magyar Monarchia felbomlásáig, sőt egészen 1941-ig. Összegezésül, a Duna—Tisza-csatornát 1802-től 1870-ig a kincstár igazgatta, 1870-től 1941-ig pedig magán-részvénytársaság kezében volt, de nem osztrák és magyar, hanem brit tőke részvételével.47

Végezetül ejtsünk néhány szót Türr Istvánról, aki aktív politikai emigránsként harcot folytatva Ausztria ellen, ismertté tette nevét egész Európában. III. Napóleon unokahúgát vette feleségül,

I. Viktor Emánuel olasz királynak pedig adjutánsa volt. Ám túlságosan is aktív és energikus volt ahhoz, hogy az 1867-es kiegyezés után, visszatérve Magyarországra — azzal a feltétellel, hogy nem foglalkozhat politikával — békés, nyugdíjas életet éljen. Új tevékenységi területet keresett és vízszabályozással kezdett foglalkozni Bácskában. Az Andrássy-kormány politikai okokból megértéssel fogadta ezt a tevékenységét, arra számítva, hogy a víz46. Drustvena koncesija od 1870. dopunjena 1873. Az I. Péter király csatorna részvénytársaság (korábban: Francis Canal Company) kiadványa, Zombor (a kiadás éve nincs feltüntetve).

47. Lásd a 35. lábjegyzetet. A Vajdasági Levéltárban és a Sremski Karlovcl levéltárban megőrzött dokumentumok és iratok szerint az I. Péter király csatorna RT igazgató bizottságának elnöke az első világháborút követően Jovan Radonjic volt.

435