Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

társaság között. Ezek határidejét nem szabták meg, csak annyit állapítottak meg, hogy mindaddig érvényben maradnak, amíg nem születik meg a végleges döntés a Duna—Tisza-csatorna további igazgatásáról. A regáléjogokról 1827. április 7-én új szerződést kötöttek, a 3352 hold földre pedig 1829. április 9-én. Még 1830. december 5-én nyitva állt a Duna—Tisza-csatornával és a további kiaknázásával kapcsolatos új szerződés kérdése.43 Az egyik és a másik fél állhatatosságát az a tény magyarázza, hogy a gőzhajózás és a vasúti közlekedés megkezdésével új időszak kezdődött,43_a amely sok bizonytalanságot hozott a Duna—Tisza- csatorna további gazdasága tekintetében.

Egy jóval később közzétett publikáció szerint a bécsi kormány és a privilegizált hajózási társaság közötti tárgyalások a koncesszió lejárta után teljes 15 évig folytak, hogy végül is a Duna—Tisza-csatorna 1842-ben mégis a kincstár birtokába kerüljön. E forrás szerint a privilegizált hajózási társaság a privilégium 25 éves tartama alatt 40 millió arany dinár profitot szerzett, ami újabb meggyőző bizonyítéka annak, hogy a kincstári birtokok igen fontos bevételi forrást jelentettek.44

Műszaki szempontból a Duna—Tisza-csatorna monostori bejárati zsilipje kezdettől fogva komoly problémát okozott. Abban az időszakban, amikor a csatornát a kincstár igazgatta, a Duna— Tisza-csatorna bejáratát 1851-ben feljebb, Bezdán alá helyezték. Az építkezésre 2,5 millió arany dinárt költöttek el.45

Az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés után ismét napirendre került a Duna—Tisza-csatorna kérdése. A magyar országgyűlés már 1870-ben megszavazta a XXXIV. törvénycikket, amelynek értelmében a csatorna kiaknázását a kincstár átengedi Türr Istvánnak, az 1848—1849-es magyar szabadságharc egyik legkiemelkedőbb hadvezérének, aki emigrált, később pedig a forradalom bukása után az olasz király tábornagya volt, azzal a kötelezettséggel, hogy hat hónap leforgása alatt részvénytársaságot hoz létre 8 036 000 forintos részvénytőkével, és az előirányzott

43. C. U., 25. füzet, 1830. XI1./19. sz., 1—39. föl. Az udvari kamara az 1830. dec. 5-i ügyirattal kikérte a magyar udvari kancellária véleményét a privilegizált hajózási társaság ajánlatáról, hogy a csatornát ingyenesen átengedi a kincstárnak.

43—a. Az Első Dunagőzhajózási Társaság 1830-ban Bécsben történt megalakításával új szakasz kezdődött a Közép—Duna-medence hajózásának történetében. Lásd még a 20a lábjegyzetet, III. fejezet, 2.

44. Lásd: Principal data concerning the King Peter I. Canal and the Prince Alexander Canal, Belgrad 1929, 22. o. az I. Péter király csatorna részvénytársaság (korábban: Francis Canal Company) kiadványa.

45. Ugyanott. — A XIX. század harmincas éveinek elején Rauchmüller von Ehrenstein, a budai építészeti igazgatóság vezetője kezdett foglalkozni a probléma tanulmányozásával. 1830-ban közzétette a rekonstrukció tervét.

433