Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

serkentette a bérbe vett birtokok összbevételének növekedését, különösen a többletmunka és az értéktöbblet arányára hatott ki;

ötödször, hogy a társaságnak sikerült aránylag magas bevételt megvalósítania a birtokokon, annak ellenére, hogy a magyar kamara a beszedett tized kétharmadát igen gyakran elvette, akkor is, amikor a szerződés alapján erre joga volt, és akkor is, amikor nem volt rá joga;

hatodszor, hogy a Duna—Tisza-csatorna a mai Vajdaság területén és a környező vidékeken serkentette a javak forgalmát, erőteljes lendületet adott a kereskedelemnek és a pénz- forgalomnak, s ez elősegítette az áru- és pénzforgalmi viszonyok elterjedését, a belső piac kialakulását, egyben a Közép- Duna-medence vidékeinek szorosabb összekapcsolódását. A tőke jelentős része, négymillió forint, amennyit a Duna—Tisza- csatorna építésébe fektettek, a Habsburg-birodalom központi és nyugati területeiről érkezett Bácskába, és lényegesen növelte a forgalomban levő pénz mennyiségét, amikor pedig a javak fejletlen forgalma miatt általános pénzhiány uralkodott, különösen a mezőgazdaságban. A jelekből ítélve a javak forgalma még mindig eléggé fejletlen volt ahhoz, hogy a Duna—Tisza-csatorna kifizetődjön, hogy csak a kiaknázásával megvalósított bevételből megélhessenek és jövedelmezően gazdagodjanak;

hetedszer, az a tény, hogy a részvényesek igen magas osztalékot kaptak és hogy ez a pénz jórészt a Habsburg-birodalom nyugati vidékeire vándorolt, ott halmozódott fel, és nem maradt ott, ahol megvalósították, mindenképpen fékezte a Közép-Duna- medence általános gazdasági fejlődését, egyfajta gyarmati függőségbe hozta a fővárossal és a feudális társadalom uralkodó rétegeivel szemben.

A Duna—Tisza-csatorna forgalomba bocsátása után Magyarországon folyamatosan növekedett a gabonatermelés. Pontosan nehéz megállapítani, hogy a mesterséges víziót milyen mértékben járult ehhez hozzá. Nem lehet elvitatni azonban, hogy a Duna—Tisza-csatornának jelentős része volt ebben. Meg mutatkozott ez abban is, hogy Magyarországon a XIX. század első felében fellendült a gabonatermesztés. 1809-ben ugyanis Magyarország gabonatermelése 60 millió mérő volt, míg 1830-ban ez a mennyiség 80 millióra növekedett (33 százalék), hogy 1852- ben elérje a 90 milliót, ami 50 százalékos növekedést jelentett 43 év alatt. A múlt század hatvanas és nyolcvanas évei között, a vasúti közlekedés és a gőzhajózás gyors elterjedésével lényegesen megváltozott a helyzet. Valóságos közlekedési forradalom volt ez a Közép-Duna-medence nagy kiterjedésű vidékein. Ob431