Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

az óhajukat, hogy a privilegizált hajózási társasággal valamilyen kompromisszumos megoldást találjanak.36 Nyilvánvaló, hogy emö- gött az az igyekezetük húzódott meg, hogy ne váltsák ki a nagy és befolyásos részvényesek haragját. Ezzel egyidejűleg a privilegizált hajózási társaság részvé­nyesei és tisztségviselői is egy mindkét fél számára elfogad­ható megoldás után kutattak. 1827. februárjában megtartották a részvényesek évi közgyűlését. A fő napirendi pont a Duna— Tisza-csatorna további kiaknázása és a kincstár képviselőjé­vel való elszámolás volt a bérleti szerződés lejárta után. A rész­vényesek ennek kapcsán felhatalmazták Franz Joseph von Diet- riechstein herceget és Anton Dezassl grófot, hogy intézzenek beadványt Nádasdy Mihály grófhoz — aki egy személyben töl­tötte be a magyar udvari kancellária pénzügyminiszterének és kancellárjának a tisztségét —, felkérve őt, tájékoztassa az ural­kodót és kérje fel a végleges döntés meghozatalára. Apponyi Antal 1817-ben meghalt. A művelődéstörténet egy nagy könyv­tár megalapítójaként tartja számon. Életének 66. esztendejében hunyt el. A Nádasdyhoz küldött beadványból kitűnik, hogy a társa­ság igazgatósága már 1826. november 20-án kérte az uralkodót, hogy a kincstár vegye át a Duna—Tisza-csatornát. Az államnak erre joga volt a privilégium alapján. A koncesszióról szóló szer­ződés értelmében a privilegizált hajózási társaságnak viszont kártalanításra volt joga. Mivel a társaság nem kapott pozitív választ, a privilégium határidejének lejárta után is folytatta az ügyek intézését, de csupán az állami adminisztráció végrehajtó szervének tekintve magát. Erről írásban tájékoztatta Bácska vár­megyét. Abból a körülményből, hogy a társaság a koncesszió lejárta után is intézi a Duna—Tisza-csatorna adminisztrációs ügyeit, nem szabad azt a következtetést levonni, hogy ezzel a koncesszió automatikusan meghosszabbodott — hangsúlyozta Dietrichstein herceg és Dezassl gróf Nádasdy pénzügyminiszter­hez intézett beadványában. Megeshetett, hogy a tél folyamán megrongálódott a csatorna, a társaság azonban nem vállalhat semmilyen felelősséget, mert a kamara különbizottsága, amely 1826 szeptemberében megtekintette a Duna—Tisza-csatornát, azt állapította meg, hogy állapota rendben van. A részvényesek, felkérve a kincstárt, hogy vegye át a Duna—Tisza-csatorna igazgatását, egyben azt is indítványozták, hogy végezzék el a koncesszió lejárta utáni időszak bevételé­nek és kiadásainak elszámolását. Ettől kezdődően ugyanis a tár­36. Ugyanott, lásd az udvari kamara 1927. ápr. 9-i elaborátumát és a kamara 1827. ápr. 17-i üléséről készült részletes jegyzőkönyvet. (P. Nr 16471/ /439). 424

Next

/
Thumbnails
Contents