Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

nyérgabonát kell átengedni a kincstárnak maximált áron, s ez megingatja a részvénytársaság anyagi helyzetét, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy 1814-ben, 1815-ben és 1816-ban a bérbe vett birtokok zsellérjeinek 23 652 pozosnyi mérő (9933 métermázsa) gabonát adtak kölcsön, s ezt a mennyiséget még mindig nem kapták vissza.

A társaság — írták az uralkodóhoz intézett panaszban — a gyakori rekvirálások mellett „kiadósán támogatott más intézményeket is”. A Ludovica katonai akadémia építéséhez például 1808-ban 12 000 forinttal járult hozzá. Egy évvel később a II. Ferenc huszárezred megalakításakor saját költségén felszerelt egy lovasszázadot, 1817 tavaszán a bécsi jótékonysági társaságnak (Wohlátigkeitsverein) 10 000 forintos összeget adományozott.26

Az uralkodó a panaszról csak novemberben hozott döntést, miután, mint mindig, megkapta a magyar kamara érvekkel alátámasztott álláspontját. A kamara javaslatát fogadta el, a társaság panaszát elutasította, és döntésének megindoklásában több olyan tényt említett, amelyeket érdemes ismertetni. 1816-ban „az éhínség, amelynek sajnálatos következményei ez év (vagyis 1817) első felében is érződtek”, kiterjedt Magyarország, Szlavónia, Horvátország és Erdély szinte valamennyi vidékére. Az 1817- es aratás eredményeit még nem lehet véglegesen felbecsülni, mert Bánátban sok paraszt nem vetette be földjét, mivel a gabonát élelemre használta fel. Különösen a tavaszi vetés hozamának tekintetében nagy a bizonytalanság. A magyar kamara ezért határozottan követeli, hogy 1817-ben a társaság, továbbá a Tisza menti és a kikindai kerület ugyanezt a gabonamennyiséget szállítsa le, mint 1816-ban, vagyis valamivel több mint 47 000 mérőt 19 740 métermázsát). Ezt a mennyiséget nem tudja nélkülözni, annál kevésbé, mert fennáll a veszély, hogy a gabonaárak hirtelen felszöknek, ha ez a mennyiség a piacra kerül, és nem a parasztoknak adják alacsonyabb áron. A kamara a továbbiakban úgy vélekedett, hogy a társaság különben is alacsony bérletet fizet. A 233 959 rajnai forint és 25 krajcár bérletet az 1802 előtti tízéves bevétel alapján számították ki; és ugyanígy állapították meg a rozs 45 krajcáros, az árpa 21 és a zab 24 krajcáros árát. Időközben emelkedtek az árak és a hozamok is nagyobbak. Noha nem vitatható el, hogy a társaság több ízben tanújeíét adta „hazafias érzelmeinek”, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a bérleti feltételek kivételesen kedvezőek.

26. C. U„ 25. füzet, Nr 359., 1817. VIII./249. sz. 795—803. föl. Összehasonlításképp megemlítjük, hogy például a kikindai járás 1817-ben köteles volt 10 000 mérő gabonaféleséget leszállítani a kincstárnak 6000 forint értékben. Lásd: C. U„ 25. füzet, r. Nr 359., 1817., VI./249. sz., 518—521. föl.

420