Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
A Duna—Tisza-csatorna befejezésével kapcsolatos műszaki és adminisztratív eljárás ezzel véget ért. El kellett azonban még végezni az elszámolást és felülvizsgálni az építést irányító helyi szervek pénzügyi gazdálkodását.9 Ezt a munkát is el akarták kezdeni 1801 májusában. Apponyi megbízottnak az udvari kamarához intézett kérvényéből azonban kiderül, hogy a társaság éppen ekkor kellemetlen helyzetbe került, mert váratlanul elhunyt a számvevőség főnöke és egy másik vezető tisztviselője. Apponyi ezért azzal a kérelemmel fordult Bécshez, hogy ideiglenesen bocsássák a privilegizált hajózási társaság rendelkezésére Köhler lovastisztet, az udvari haditanács számvevőségi tisztviselőjét, és őt bízzák meg a zárszámadás elkészítésével. A kérelmet elfogadták, és Köhlernek meghagyták, hogy 1801. május 22-én induljon el Bácskába.10 2. A DUNA—TISZA-CSATORNA ÉS A KINCSTÁRI BIRTOKOK EGYÜTTES KIAKNÁZÁSA Azzal, hogy az állami szakértő bizottság utasítást adott, hogy töltsék fel vízzel a csatornát és kezdjék meg a próbaüzemeltetését, a privilegizált hajózási társaság fejlődésének új szakaszába lépett, jóllehet a mesterséges víziót kommerciális kiaknázása csak 1802-ben kezdődött el. A társaságnak ebben az évben végre sikerült megállapodnia a kincstárral a négy bácskai kincstári birtok bérbevételéről. így az első 25 évben, ameddig a csatorna koncessziója tartott, a csatornának mint magántulajdonú kapitalista részvénytársaságnak és a bérbe vett, természetüknél fogva feudális kincstári birtokoknak az exploatációja párhuzamosan, egymással összefonódva és szoros kapcsolatban történt. Ez az eredeti összekapcsolódás, amely jellemző volt e nagy — nemcsak Vajdaságban, hanem Magyarországon is elsőként létrejött — magántulajdonú kapitalista részvénytársaságra, kihatással volt a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetei időszakában a Közép-Duna-medence tágas területein. Befolyásolta a belső piac kialakulását és a mezőgazdasági termelést, amelyet a fokozódó belső forgalom és a gabonaexport serkentett. Ennek a kérdésnek ezért tágabb jelentősége van! Azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek közepette kezdetét vette a Duna—Tisza-csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása, még összetettebbé tették a Gorski Kőtárban szorgalmazott kockázatos építészeti és vízgazdálkodási kísérletek. Tekintettel a monográfia tárgyára, nem bocsátkozunk részletekbe és nem elevenítjük fel mindazokat a fordulatokat és bonyodalmakat, amelyekre a társaságban a Duna—Tisza-csatorna 9. C. U„ 33. füzet, Nr 738, 1801. VIII./19. sz., 80. és 81. föl. 10. C. U„ 39. füzet, Nr 738., 1801. IV./1. sz., 14. föl. 413