Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
potában, nem volt értelme a Monostortól Sztapárig terjedő 19 300 öl (36,5 km) hosszúságú szakaszt lejjebb ásni. A tervezettől eltérően a Kiss fivérek megváltoztatták a csatorna nyomvonalát Monostortól az apatini hídig, arra hivatkozva, hogy a projektum szerint a csatorna a zombori szőlőskerteken át vezetett volna, amelyeket fel kellett volna vásárolni a tulajdonosoktól 20 000 forintos áron. Mivel 1796-ban már javában tartott a csatorna ásása, Froon első bizottságának beleegyezésével megmaradtak a Kiss fivérek változatánál. Megvizsgálva ennek a szakasznak a helyzetét, a bizottság szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az új szakasz több földmunkát követelt, mert a talaj itt magasabb, homokosabb, és több a homokhordalék. Emiatt az építési költségek jelentősen megnövekedtek, a munkát nehezebb volt elvégezni, és a csatorna építése csak emiatt egy teljes évet késett. Mindemellett ezen a szakaszon lesz a jövőben is a legtöbb bonyodalom, mert homokos a talaj és magas a part, úgyhogy a csatorna karbantartása ezen a szakaszon a legköltségesebb. A bizottságnak ez a megjegyzése külön figyelmet érdemel. A Kiss fivérek eltérése attól a nyomvonaltól, amelyet ők maguk állapítottak meg, nagy műszaki hiba volt, megdrágította és lassította az építést. A bizottság kivételes figyelmet szentelt az elsődleges nyomvonaltól való egy másik eltérésnek is, amelybe 1796-ban nem szívesen egyezett bele. A csatorna befejező szakaszáról, a Földvártól a tiszai torkolatig terjedő szakaszról volt szó. Froon 1796-ban követelte, hogy a csatorna befejező része párhuzamosan haladjon a Tiszával, és hogy enyhe szögben torkolljon a folyóba. Úgy tartva, hogy a hajók könnyebben úsznak be a Tiszába, ha a csatorna torkolata és a folyó közötti szög nagyobb lesz, a Kiss fivérek önkényesen megváltoztatták a nyomvonalat. Froon már presztízs okokból is szerette volna megállapítani, hogy kinek a műszaki elképzelése volt a jobb, és ezért igen nagy figyelmet szentelt ennek a technikai kérdésnek, megfelelően kiemelve a bizottsági jegyzőkönyvben. Megállapította, hogy a csatorna jobb partja a tiszai torkolatnál is le van kerekítve, azzal a kompromisz- szumos megoldással összhangban, amelyet Froon bizottsága 1796-ban elfogadott, ám a Tisza árhulláma miatt ez a rész megrongálódott és minden magasabb vízállás után javítani kell, rendszeresen karbantartani, ami nem történt volna meg, ha a csatorna párhuzamosan haladt volna a Tiszával. A gyakorlat tehát bebizonyította, hogy Froon elképzelése műszakilag helytállóbb volt. A bizottság azt is megállapította, hogy a csatorna torkolati részénél megástak egy elvezető árkot, ahogyan 1796-ban köve410
