Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése
60 krajcár). Összehasonlítva a Duna—Tisa-csatoma szállítási díjszabásával, az új közlekedési útvonalon jóval többet kellett fizetni, ami érthető is, tekintve, hogy ez az útvonal hosszabb, kiépítése pedig nehezebb volt, és a Kupa csatornázott szakasza kezdeti és végpontja közötti nagy szintkülönbség és a nagyszámú hajózsilip miatt a hajók vontatásának költségei is nagyobbak voltak. A Duna—Tisza-csatornán szabad hajózást biztosítottak minden hajótulajdonos számára, a szállítás pedig jóval olcsóbb volt.9 A kamara szükségesnek tartotta a privilégiumban nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a társaságnak nincs joga bárkit is rákényszeríteni, hogy az új közlekedési útvonalat használja. Mindenki számára szavatolták a Karolina út ingyenes használatát és azt, hogy szabadon döntsön az utak megválasztásáról. A kincstár méltányolta, hogy a társaságnak — tekintettel a nagy beruházásokra és arra a kötelezettségére, hogy rendszeresen javítani és hajózható állapotban kell tartania az új közlekedési útvonalat — nagy kiadásai lesznek, s ezért megadta neki azt a jogot, hogy Brodtól a tengerpartig 3 krajcárt fizettessen minden teher nélkül közlekedő ló vagy egy pár ökör után, 8 krajcárt a terhet szállító lovak után (egy mázsás teherrel vagy egy mérő gabonával közlekedő lovak), mégpedig az utazás kezdetén és végén is, ugyanígy visszatéréskor is. Az úton terelt szarvasmarhák után jószágonként 1,5 krajcárt, a sertések darabjáért 1 krajcárt, a birkákért fél krajcárt fizettetnek. A gyalogosok ingyen használják az utat. A társaság köteles ivóvizet biztosítani az utasok és a jószág számára Brodtól egészen a tengerpartig. Ezt a Karolina úton nem biztosították. Mivel az új közlekedési útvonalat két szakaszban tervezték, a privilégiumban külön elő kellett irányozni az első szakasz díjszabását is. Brodtól Ladisicig a társaság 25 krajcárt fizettetett egy mázsa áruért, illetve egy mérő búzáért, a Ladisictól Novigra- dig terjedő ideiglenes kereskedelmi úton pedig 10 krajcárt. Akárcsak a Duna—Tisza-csatorna esetében, a társaság egész sor kötelezettséget vállalt a privilégiummal. Mindenekelőtt meg kellett védenie a part menti területeket az árvíztől, karban kellett tartania a töltéseket, a vontatóutakat és a hidakat. A regáléjogokat és a vízimalmok problémáját ugyanúgy oldották meg, mint az első privilégiumban. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a társaság a Karlovactól az Adriai-tengerig 9. A Duna—Tisza-csatornán a hajótulajdonosoknak egy bécsi mázsa és egy mérföld után 1 krajcárt kellett fizetniük, vagyis Monostortól Bácsföld- várig 13 és fél krajcárt. A társaság hajóin való szállításkor egy mérő búza vagy rozs szállítási díja 7 krajcár volt, a zabé és árpáé 5, a más áruké 9 krajcár volt a csatorna egész hosszán. 396
