Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése
XIII. FEJEZET A KINCSTÁRI BIRTOKOK BÉRLÉSE 1. AZ ÚJ KÖZLEKEDÉSI VÍZIÚT JÖVEDELMEZŐSÉGÉNEK PROBLÉMÁI A Duna—Tisza-csatorna tervezőinek és első építőinek, a Kiss fivéreknek a hibái és mulasztásai súlyos pénzügyi helyzetbe sodorták a privilegizált hajózási társaságot. Hogy befejezhesse a csatornát, a társaság kénytelen volt nagy hiteleket felvenni. Miután megkezdődött a víziút kihasználása, az adósságok visszafizetése veszélyeztette a vállalkozás jövedelmezőségét és újabb bonyodalmakat idézett elő a részvényesekkel. Tekintettel a társaság magán- és kapitalista jellegére, az új igazgatóság perspektívái nem voltak éppen rózsásak. A korábbi tapasztalatokból okulva, az igazgatóság el akarta kerülni az újabb megrázkódtatásokat és kellemetlen meglepetéseket, hogy minél nagyobb profitot biztosítson a részvényeseknek. Kiutat keresve a kellemetlen helyzetből és eltökélten abban a szándékában, hogy a részvénytársaságot szilárd alapokra helyezi és biztosítja a vállalkozás jövedelmezőségét, az igazgatóság magában Bácskában kereste a megoldást, felhasználva az ott kínálkozó lehetőségeket. Felkeltették figyelmét a bácskai nagy kincstári birtokok, ahol zsellérek művelték meg a földet, feudális járadékot fizetve a magyar kamarának. A csatornaépítés még javában tartott, amikor az igazgatóságban egy sokat ígérő elképzelés született. Nem ismeretes, hogy ki volt a kezdeményező. Tudjuk azonban, hogy a Duna— Tisza-csatorna építőit kezdettől fogva érdekelte a kamarai alattvalók kihasználatlan robotnapjainak kérdése és a bácskai kincstári birtokok gabonafeleslege. Amikor a csatornaépítés számtalan nehézségeit már úgyszólván teljes egészében leküzdötték, az igazgatóság 1799. február 25-én azt a javaslatot tette az udvari kamarának, hogy a privilegizált hajózási társaságnak 25 évre adjanak bérbe négy nagy 369
