Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
társaság pénzügyi helyzetét és hitelképességét, mert a hitelek megkötésekor nagy meghatalmazásokat és jogokat kapott; az ob- Iigációk például csak az ő kontraszignálásával válnak teljes értékűvé.98 A társaság igazgatóságában nagy nyugtalanságot keltett Apponyi leváltása. Heppe Szaniszló mérnök, miután a helytartó- tanács 1801. január 16-i ügyiratából értesült, hogy Apponyi benyújtotta lemondását, s azt el is fogadták,99 levelet küldött a megbízottnak, megdöbbenve tudakolva tőle, hogy ez valóban igaz-e. A lépés meglepte, annál inkább, mert akkor történt, amikor ,,a bácskai csatorna elkészülte oly közel van”. Ha nem tévedésről vagy téves információról van szó, akkor ő maga is kénytelen lesz ugyanezt tenni, vagyis benyújtani lemondását. Esetében ez nem lesz nehéz, mert még mindig érvényben van az az elv, hogy egyetlen állami tisztviselő sem dolgozhat egy magántársaságnál, ő pedig, vagyis Heppe még mindig a budai építészeti igazgatóság vezetője.100 A kiemelkedő szakember lemondásának emlegetése még inkább elmérgesítette a helyzetet, amelyet Apponyi leváltása váltott ki. Az igazgatóság kettejük távozásával tulajdonképpen széthullana, pedig tevékenységére még igen nagy szükség van. Apponyi, a társaság egyik legnagyobb részvényese, a csatornaépítésen eltöltött számos év után érthető okokból nem tudott egyetérteni azzal, hogy az utolsó pillanatokban levegye a kezét a csatornáról. Miután kézhez kapta Heppe levelét, még egy intézkedést tett. 1801. február 25-én újabb drámai hangvételű levélben fordult Saurau pénzügyminiszterhez, igyekezve meggyőzni őt, hogy az uralkodó döntése mindenképpen tévedés következménye, esedezve hozzá, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy a döntést visszavonják. Még egyszer, és még meggyőzőbben, mint először, felhívta a figyelmet azokra a súlyos következményekre, amelyeket az igazgatóság felbomlása okozna a bácskai csatorna sorsa szempontjából.101 Heppe Szaniszlónak, az igazgatóság kulcsfontosságú emberének az intervenciója, aki nélkül a Kiss fivérek leváltása után el sem lehetett képzelni a csatorna befejezését, mély benyomást keltett az udvari kamarában, csakúgy mint a magyar udvari kancelláriában. Erről tanúskodik a két intézmény közötti levélváltás, és a képviselőik között lebonyolított gyakori tanácskozások.102 98. Ugyanott, 17+23—30. föl. 99. Ugyanott, 16 + 31. föl. 100. C. U„ 33. füzet, Nr 738., 1801. II./168., 35. föl. 101. Ugyanott, 36. föl. 102. Ugyanott, 34+37. föl. 366